„Az első futásnál nem szakadtak le riválisaink, tartottam is tőlük” – mondta a kezdőember, Pap Eszter a célban, aki a kerékpározás után tudott nagyobb előnyt kiharcolni a váltásra. Pap Eszternek – saját elmondása szerint is – kerékpározásban kell a legtöbbet fejlődnie. Egy nappal korábban az egyéni versenyen a brit Vi-cky Graves e számnál eltekert tőle, miután az összedolgozás nem járt eredménnyel. „Látta, hogy nem megy sokra velem” – mondta nem kis öniróniával a magyar hölgy. Esztert utolérte a boly az egyéni viadalon, de a második futásnál itt is száguldott, és ezüstérmes lett.
Másnap pedig arany volt a jutalma csapatban. Balogh Barbara váltotta, akire a kerékpárosetap során feljöttek a szlovénok és az oroszok, de végül ő is leküzdötte a nehéz-ségeket, s átadta a stafétát a befejezőembernek, az egyéni bronzérmes Dudás Eszternek, akit már csak egy szlovén tudott megközelíteni. Számára a második futás eleje volt a kritikus, de aztán ő és a magyar női váltó győzött.
Pap Eszterben és Balogh Barbarában közös, hogy mindketten oroszlányiak, Eszterrel fél éve, Barbarával hét esztendeje foglalkozik Licskó Csaba. Pap Eszterben és Dudás Eszterben pedig a közös pont – a keresztnevükön kívül –, hogy mindkettőjüknek Füri Ilona a nevelőedzője a Villám SE-nél. Az egyéni verseny legjobb magyarja, Pap Eszter először édesapja nyomán a tájfutással kezdte, nővérei viszont triatlonoztak, és ő is váltott. Egy oroszlányi edzőtáborozás során Licskó Csaba felfigyelt rá, elhívta a Dunántúlra, a kisváros kollégistája és gimnazistája lett, elsősorban a nyelvtanulás érdekli. Korábbi klubtársa, Dudás Eszter maradt a Villám SE-nél és Füri Ilonánál.
