A sztárocskák mehetnek!

„Itt az idő, hogy végérvényesen kisöpörjük a magyar futballból azokat az elkényelmesedett megélhetési sztárocskákat, akiknek semmi más nem fontos, mint a pénz! (...) Akik nem érzik úgy, hogy óriási megtiszteltetés, hogy egy 1904-ben alapított csapat tagjai lehetnek, azokra nincs szükség, és soha többé nem is fognak a Győri ETO mezében pályára lépni!”

Súlyos szavak: Tarsoly Csaba, a kupadöntőben vesztes ETO tulajdonosa nyilatkozta mindezt egy videofelvételen a kisalfold.hu internetes oldalon. Az üzletember elkeseredettsége, kritikája érthető: nyolc éve irányítja, vezeti és pénzeli a győri labdarúgást, ezalatt felépült az új stadion, átadták az impozáns akadémiát, immár ötszáz gyerek tartozik az ETO utánpótlásához – ám trófea még sincs.

Sem a bajnokságban, sem a kupában nem alkotott maradandót a Győr.

Ezután csodálkozhat-e bárki is, ha az üzleti életben rendkívül sikeres Tarsoly Csaba egyszerűen megélhetési sztárocskáknak titulálja kamera és mikrofon előtt saját futballistáit?

A harmonikus viszonyért még sokat kell dolgozni

De kikre gondolhatott?

Természetesen megkerestük az ETO tulajdonosát, ám ő elhárította érdeklődésünket. Pedig a történetből éppen a nevek, a főszereplők hiányoznak, holott nem is olyan bonyolult összerakni a képet. Aki látta a Budapest Honvéd–Győr kupadöntő visszavágóját, meghökkenve tapasztalhatta, hogy Dragoljub Bekvalac a győzelmi kényszer közepette is meghatározó labdarúgókat cserél le. Lehívta a bajnokságban alighanem gólkirályi címet szerző Bajzát Pétert, valamint a támadó szellemben játszó, kreatív Böőr Zoltánt és Tarmo Kinket is. Furcsa edzői döntések voltak, ám erre is van, lehet magyarázat. Több, a csapathoz közel álló személy is megerősítette, hogy az ETO klubvezetősége elsősorban a gárda úgynevezett sztárjátékosaira haragszik, és rajtuk kéri számon a vártnál jóval gyengébb bajnoki szereplést és az elveszített kupadöntőt.

Bajzát Péterről, Stark Péterről, Böőr Zoltánról és Tarmo Kinkről van szó.

Ezt persze hivatalosan senki sem akarta megerősíteni, ám az is köztudomású, hogy valamennyiük iránt van külföldi érdeklődés, és aligha keltene meglepetést, ha megfelelő ajánlat esetén elengednék őket. Jellemző az ETO-nál uralkodó hangulatra, hogy a csapat és edzője között sem harmonikus a viszony. Volt olyan bennfentes, aki elárulta: a Kispesten elveszített kupafinálé után hazafelé a buszon akadtak néhányan, akik örömmel konstatálták, hogy ezzel a nulla nullával alighanem megbuktatták Dragoljub Bekvalacot. Ugyancsak a keretből származó hírek szerint a szerb tréner meglehetősen laza edzéseket vezényel, és a csapat erőnléte enyhén szólva is kívánnivalót hagy maga után.

Nem jött össze a tavaly ősszel kitűzött cél

És persze ott van a pénz okozta feszültség.

Sokak szerint az idegenlégiósok jóval többet keresnek, mint a magyarok, ebből aztán vannak olykor viták, ellentétek. Igaz, ezt az állítást egyesek határozottan cáfolták, mondván, a csúcsgázsi éppen egy hazai játékosnak jut. Csúcsgázsiért persze csúcsteljesítményt kellene nyújtani, és pont Tarsoly Csaba volt az, aki már lapunk novemberi számában kritikus hangnemben nyilatkozott. Futballszakmunkásoknak nevezte játékosait, akiktől egyértelműen több munkát és nagyobb alázatot követelt. Akkor azt is kijelentette, hogy a dobogó a cél és természetesen a nemzetközi kupaszereplés.

Sem ez, sem az nem valósult meg.

Hiába a biztos anyagi háttér (bár hallani olyan hangokat is, hogy időnként csúsznak a fizetések), hiába a gyönyörű stadion, az impozáns környezet, az ETO mégsem képes átlépni saját árnyékát. Mindezek tudatában érthető Tarsoly Csaba véleménynyilvánítása, és még az sem túlzó, ahogy az elnök fogalmazott: megélhetési sztárocskáknak nevezte