Eljött végre a változás napja, bezárul a futballreform ötletbörzéje, ám arra vajmi kevés az esély, hogy a 2009–2010-es szezonban teljes mértékben megvalósulnak a Magyar Labdarúgó-szövetség és a tulajdonosi bizottság elképzelései. Mindenesetre csütörtök reggel előbb az élvonalbeli klubtulajdonosok üléseznek, hogy megvitassák az elmúlt hetekben felvetődött elképzeléseket a profi futball átszervezéséről, majd vélhetően konkrét tervekkel próbálják nyomatékosítani a 11 órakor kezdődő MLSZ-elnökségi ülésen a szövetségnek: a reformot támogatják, de kidolgozását vétek lenne elhamarkodni.
Bizton állíthatjuk, valamennyi élvonalbeli csapat első emberének van olyan elképzelése, amely a változást szorgalmazza, ám az álláspontok egyelőre csak közelítenek egymáshoz. Annyi már az elmúlt héten biztossá vált, hogy a tulajdonosok nem támogatják Kisteleki István ötletét, a 12 csapatos élvonal tervezetét, továbbra is 16 együttessel képzelik el a jövőt, csakhogy a folytatás továbbra is képlékeny. Az MLSZ elnöke felvázolta ugyan az alsó- és felsőházas, rájátszásos bajnokság lehetőségét is, ám információnk szerint csütörtökön újabb, több csapat által elfogadhatónak tartott verzió is napirendre kerül.
A legújabb elképzelések szerint a 30. fordulót követően a 16 csapatos mezőnyt három részre osztanák: az első hat helyezett küzdene a bajnoki címért és a nemzetközi kupaindulást érő pozíciókért, a 12–16. helyzettek pedig egymás között döntenék el a szezon végén, melyikük búcsúzik az élvonaltól. A hírek szerint a klubtulajdonosok között többen is szorgalmazzák, csak egy kieső legyen. Ez az eshetőség azonban az NB II-es klubok érdekeit sértené, hiszen a másodosztály jelenleg kétcsoportos, s így két bajnokcsapat jut fel az első osztályba.
„Amikor Kisteleki István tizenkét csapatos tervezetét leszavazta a tulajdonosi bizottság, mi tartózkodtunk a voksolástól – mondta Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója, mivel már biztossá vált, hogy a rákospalotaiak jövőre az NB II-ben indulnak. – Véleményünk persze van, az élvonal átszervezése közvetlenül érinti az NB II-es csapatokat is. Sehol a világon nem volt még példa arra, hogy a másodosztályt megnyerő együttest osztályozóra kényszerítsék, s ezt az ötletet nem is támogatjuk. Úgy tartjuk korrektnek, ha az NB I-et érintő reformokba nem szólunk bele, ám az NB II-t érintő kérdésekben igenis hallatjuk a hangunkat. Fontos továbbá, hogy az új versenykiírás kidolgozása időtálló legyen, s adott esetben egy új elnökség ne tudja csak úgy megváltoztatni.”
A REAC tehát vélhetően nem támogatja, hogy a 2009–2010-es szezont követően csupán egy csapat essen ki az élvonalból. A tulajdonosok abban azonban egyetértenek, az áprilisban előterjesztett változtatások kidolgozására kevés az idő, júniusban ugyanis a csapatoknak már nevezni kell a következő idényre, s minden jelentősebb változtatás elhamarkodott lépés lenne.
„A versenykiírás apróbb változtatására valós az esély – vetette közbe Illés János, a Gabona Transz-Kaposvári Rákóczi ügyvezető elnöke. – Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy a kupaindulást, illetve a kiesést eldöntő kérdésben, pontazonosság esetén ne a több győzelem és a gólkülönbség döntsön, hanem oda-vissza vágós mérkőzés. Ezek kivitelezhető változások, a jelentősebb átszervezésre azonban jobbnak találom a két évvel későbbi időpontot.”
Üdvös lenne, ha konszenzus születne az NB I-es, NB II-es és NB III-as bajnokság összehangolásáról. Első lépésként a 2009–2010-es évadot követően megszűnhet a kétcsoportos lebonyolítási rend, és 20, esetleg 24 csapatos lenne az NB II mezőnye. Utóbbi létszám kapcsán olyan verzió is felvetődött, hogy hat élvonabeli együttes második számú csapata is indulna, ám hogy ne tartalékgárdák bajnokságára silányuljon a sorozat, a bajnokság végeredményétől függetlenül a 6. helyezett második számú együttes a szezon végén kiesik a harmadosztályba.
Azt követően, vagyis a 2010–2011-es évadban azonban megvalósítható lenne az egy kiesős elképzelés, és ebben az esetben a másodosztályban szereplő klubok érdekei sem sérülnének.
Visszatérve a legújabb felvetésre, az NB I-es mezőny három részre bontására, felvetődik a kérdés, a 7–11. helyezett csapatok milyen motivációval lépnének pályára a 30. fordulót követően. Megoldást jelentene például, ha a 7. pozíciót megszerző együttes a televíziós közvetítési jogdíjból többet kasszírozna, mint a tabellán hátrább végzők.
A variációk tárháza kimeríthetetlen, ezért szinte kizárható, hogy a tulajdonosi elképzelések jelentős része már a következő évadban megvalósuljon.
Nem ártana ugyanis az alaptól, az NB III és az NB II átalakításától kezdeni.
