Rövidre sikerült Balaskó Iván légióskodása. A 29 éves középpályás decemberben szerződött Romániába, a másodosztályban szereplő Liberty Oradeához, s noha több évre tervezett, most újra Budapesten van. Nem játszott rosszul, a szakmai stáb is elégedett volt a hol védekező, hol irányító középpályást játszó labdarúgóval, s Balaskó Ivánnak is tetszett a kinti munka: nyolc kilót fogyott, gólpasszokat, gólokat rúgott – mégis búcsút intett a feljutást célul kitűző Libertynek.
„Nagy reményekkel szerződtem Romániába – mondta Balaskó Iván. – Először tapasztalhattam meg, milyen a légiósélet, s egy ideig úgy tűnt, jó helyre kerültem, s a feljutás sem elérhetetlen – aztán kiderült, csak álom az élvonal. Romániában különös felfogásban bíráskodnak a játékvezetők, előfordult, hogy idegenben a felezővonalat sem léphettük át, ezért hiába játszottunk jól hazai pályán, Nagyszalontán, nem tudtunk feljebb lépni a tabellán.”
Balaskó Iván nem szakmai okok miatt távozott a Libertytől, hanem azért, mert jelentős összeggel tartozik a középpályásnak a Vízer László Máriusz tulajdonában lévő klub.
„Több hónapja nem kaptam pénzt – folytatta a játékos. – Elfogyott a türelmem, és miután ezt szóvá tettem, szerződésbontást ajánlott a vezetőség, amelyet elfogadtam. Előfordult, hogy kilakoltatással fenyegetett bennünket a nagyváradi lakás tulajdonosa, mert az ígéretek ellenére nem kapta meg a bérleti díjat. A szakmai munkával nem volt baj, a futballon kívüli körülményekkel azonban igen, s jobbnak láttam, ha hazajövök. Noha nem sikerült a légióskodás, felkészültebb klubnál újra belevágnék, és még a gyermekkori álmomról sem mondtam le: az Újpest a szívem csücske, talán ismét játszhatok a Megyeri úton…”
