Válasz a bírálatokra

Ha létezne toplista, amelyen a bűnbaknak kikiáltott honi labdarúgókat rangsorolják, Oross Márton, a Szombathelyi Haladás támadója bizonyosan az élbolyban szerepelne. Volt időszak ugyanis, hogy a zöldfehér szurkolók a 28 esztendős futballista minden egyes megmozdulását válogatott szitkok özönével kísérték, holott a legkevésbé sem ő tehetett róla, hogy edzője, Csertői Aurél a helyi közönségkedvenc(ek) helyett rendre neki szavaz bizalmat a csatársorban.

Most azonban, hogy győztes gólt szerzett a DVTK elleni bajnokin (1–0), a poklok poklát megjáró Oross Márton ledobta válláról a nézői elvárások súlyos terhét: örömittas drukkerhad repítette a mennyekbe, hisz a szurkoló már csak ilyen – gyorsan felejt…

„Szívesebben veszem, ha a csapatot dicsérik” – vonta ki magát az ünneplés fókuszából Oross Márton.

Pedig jogos az elismerés: nemcsak a diósgyőriek ellen, hanem Kaposváron is a 88. percben szállította a három pontot (3–2), szerdán Győrben pedig a hosszabbításban bólintott Csontos Zoltán elé, aki látványos mozdulattal egyenlített (3–3).

„Valamennyi mérkőzésben közös, hogy elhittük, sikerrel járhatunk – emlékezett a támadó.

– Bár újoncok vagyunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a keretünkben számos, sok csatát megélt játékos van. Csapatunk

egységes, de ha úgy alakul, mindig akad valaki, aki magával ragadja a többieket. Szombaton masszívan védekező ellenféllel kerültünk szembe, a diósgyőriek tördelték a játékot, és megiramodtak, ha elöl ragadtunk. Voltak helyzetek, amikor fogtuk a malac farkát, ám annak van szerencséje, aki megdolgozik érte.”

Viszont Fortuna „tetemrehívása” helyett álljon itt a szombathelyi eredménysor: a Haladás hetedik bajnokija óta veretlen, a zöld-fehérek ott nyomulnak a Soproni Liga harmadik helyén, és előnyük immár négy pont a nagy rivális Zalaegerszeggel szemben.

„Nem bánnánk, ha a következő fordulóban eldőlne a versenyfutás” – mondta Oross Márton, jelezve, hogy a Paks ellen idegenben győzelmet vár. Ebben az esetben nem lenne szükség további számolgatásra, az utolsó fordulóbeli, ZTE elleni összecsapás pedig tét nélküli idényzáró lenne csupán. Vajon a Haladásnál miért ódzkodnak attól, hogy a nyugati rangadó döntsön a bronzérmek sorsáról?

„Ha valamit egyszerűen is meg lehet oldani, miért kellene a nehezebb utat választani? – kérdezett vissza a csatár. – Az egerszegiek elleni találkozónak egyébként is óriási súlya van. Jó lenne, ha már a harmadik hely birtokában, örömfutballal zárnánk a Haladás

történetének legeredményesebb élvonalbeli szezonját.”

Amelyből Oross Márton is kivette a maga részét.

„Hallom, persze hogy hallom a bekiabálásokat – utalt a szurkolói fricskákra. – Érzem én is, amikor gyengébben megy a játék, de úgy gondolom, nincs miért magyarázkodnom, a huszonnyolc bajnokiból huszonnyolcszor kezdő voltam. Biztos, hogy egyik szombathelyi szurkoló sem ellensége a saját csapatának. Jó látni, hogy rengetegen kilátogatnak a hazai mérkőzéseinkre, sőt még örülhetek is, hogy vannak százan, akik »izélgetnek«, mert bizony találni idehaza pályákat, amelyekre öszszesen járnak ki ennyien. Egyébként meg mindig azt találják meg, akiről úgy vélik, több van benne – én pedig igyekszem, hogy kihozzam magamból a legtöbbet.”

A bronzéremnél jobb doppingot aligha találhatna.