A jelen legyőzheti a múltat

Ami mostanában a Budapest Honvédnak menetrendszerűen összejön, arra az ETO-nak legutóbb huszonöt esztendeje volt lehetősége... Hogy miről is van szó? Természetesen a Magyar Kupa döntőjéről...

A bajnokságot még Pölöskei Gáborral kezdő, immár Sisa Tibor által irányított kispesti együttes zsinórban harmadszor jutott be a sorozat fináléjába (2007-ben a DVSC-t büntetőkkel legyőzte, tavaly pedig immár oda-vissza vágós rendszerben ugyancsak a Loki ellen 7–0-s és 2–1-es vereséget szenvedett...), a Győr viszont legutóbb 1984-ben döntőzött (és kapott ki 2–1-re a másodosztályú Siófoki Bányásztól), legutóbbi sikerét pedig harminc éve ünnepelhette (1–0 a Ferencváros ellen). Mi több, az ETO számára az előző hat kiírás során háromszor a legjobb harminckettő és ugyancsak háromszor a nyolcaddöntő jelentette a végállomást. Ha ebből indulunk ki, kijelenthetjük: a múlt feltétlenül a Honvéd mellett szól.

Sokkal több azonban nem...

Az például nehezen hihető, hogy a kispesti labdarúgók zsinórban hat vereséget követően önbizalomtól duzzadva lépnek pályára szerdán Győrben. Azt azért nyilván tudják: a gyászos bajnoki szereplést kozmetikázhatják a Magyar Kupa elhódításával. Kispesten ugyanis éppúgy a nemzetközi szereplés kiharcolása a cél, mint az ETO-nál. És bár a pillanatnyi forma a zöld-fehérek sikerét sejteti, a háromszoros válogatott Hercegfalvi Zoltán szerint csapata igenis elhódíthatja a serleget.

„Ideje már, hogy lezárjuk a rossz sorozatunkat, és bár az elmúlt hetek eredményei a Győr sikerét vetítik előre, már az első meccsen képesek lehetünk meglepetésre – mondta a kispestiek támadója, miután kiderült, már nincs nyilatkozatstop. – Kicsit szomorú vagyok, hogy nem egyetlen mérkőzés dönt a kupáról, arra viszont esküdni mernék: szerdán egyik csapat sem tud önmaga számára megnyugtató előnyt szerezni. Az ETO a tavasszal jól szerepel, ám ha nem ezzel foglalkozunk, hanem saját hibáinkat próbáljuk kijavítani, nem vagyunk esélytelenek.”

Az MK-döntő első felvonására nyolc-tízezer szurkolót várnak Győrbe, vagyis a hangulattal aligha lesz probléma. Érdekesség, hogy a győri elöljárók meghívták a találkozóra az ETO eddigi kupagyőztes együtteseinek (1965, 1966, 1967 és 1979) még élő tagjait (többek között Palotai Károlyt, Keglovich Lászlót, Orosz Lászlót, Glázer Róbertet és Pölöskei Gábort), és a szünetben köszöntik őket. Ami biztos, a párharc minőségi passzal indul: a kezdőrúgást a Watford légiósa, Priskin Tamás végzi el.

„Rossz szériában van a Honvéd, de azt gondolom, a játékosoknak már jó néhány meccs óta a kupadöntő jár a fejükben – latolgatta az esélyeket a negyedik fináléjára készülő győri középpályás, Böőr Zoltán. – Bízom benne, hogy megnyugtató előnyt tudunk szerezni a visszavágóra, ennek érdekében az első pillanattól megpróbáljuk saját akaratunkat érvényesíteni. Kétezer-hét januárjában azért igazoltam Győrbe, hogy sikereket érjek el az ETO-val. Tavaly harmadikok lettünk a bajnokságban, most itt a lehetőség, hogy elnyerjük a Magyar Kupát. Pályaedzőnk, Szabó Ottó azt mondja, harminc évvel ezelőtt ő szerezte a Fradi elleni finálé győztes gólját. A többiekkel még utánanézünk, igazat állít-e, de nem bánnám, ha egy hét múlva mi is elmondhatnánk: nekünk is megadatott, ami Ottó bá’-nak három évtizeddel ezelőtt...”