Egymást idegesítik

Kötelező a győzelem?Kötelező a győzelem?

Ez nem kérdés! – reagált Dárdai Pál. – Igazság szerint mind a négy hátralevő meccsünkön nyernünk kell. Ez a minden jóban van valami rossz tipikus esete: hátulról jönnek ránk, úgyhogy nincs más választásunk, mint újra és újra három pontot szerezni. Különben is: csak akkor tapadhatunk az előttünk álló Wolfsburgra és Bayernre, ha jobbnak bizonyulunk a Bochumnál. Hatalmas a versengés az élcsapatok között, mostanra eljutottunk odáig, hogy mindenki idegesít mindenkit.

Néztem a sorsolást, mintha a Hertháé lenne a legkönnyebb…

Mondjuk úgy, hogy a miénk, valamint a Hamburgé tűnik annak. Csakhogy számunkra nincs sima meccs, általában egy góllal győzünk; jellemző, hogy nagyobb különbséggel csupán a Hannovert és a Karlsruhét vertük meg. Azt azért gyanítom, ember nem akadna Berlinben, aki csalódott lenne, ha a hátralevő mérkőzéseinket csupán egy nullára nyernénk meg.

Nagy az őrület?

Már hetek óta az. Most mindenkit érdekel a futball. A múltkor elmentünk vásárolni a feleségemmel, éppen a mosóport pakoltam be a kocsiba, amikor egy idős úr megkocogtatta a vállam, hogy mit keresek én itt, amikor este a Hoffenheimmel játszunk. Csak azt felejtette el, hogy eltiltás miatt nem léphetek pályára… De mesélek mást: reggel beugrottam a fodrászhoz, ott pedig egy néni mosolygott rám, hogy már megvan a jegye az utolsó hazai találkozónkra… Ilyenek a berliniek: ha valami jó történik, arról senki sem akar lemaradni, lám, a Bochum ellen is telt ház lesz. Ciki lenne, ha kiderülne, hogy valaki nem volt kint a meccsen… Az edzéseinkre is mindig kilátogatnak százötvenen-kétszázan, megállás nélkül éltetnek minket, s közben emelgetik a bajnokot megillető salátástál másolatát. Kedvesek és lelkesek.

Felteszem, a légkörrel az öltözőben sincs gond.

Hogy is mondjam? Fura hét áll mögöttünk, valahogy nem tudtam megfogni, milyen hangulat uralkodik. Baj persze nincs, feszültek sem vagyunk, ám afféle bizonytalanságot éreztem. Habár ez érthető, hiszen a Hertha rég állt ekkora lehetőség kapujában. Tíz éve már, hogy a klub érdekelt volt a Bundesliga hajrájában, azóta legfeljebb azon izgulhattunk, hogy a Bayern lesz-e a bajnok vagy más.

A hátrányuk négy pont a listavezetővel szemben. Behozható?

Csodával érne fel, ha végül mi zárnánk az élen. A Wolfsburgnak ahhoz négyből kétszer ki kellene kapnia, miközben mi nem adhatjuk alább tizenkét pontnál. Na már most zsinórban négyszer győzni nemhogy a Bundesligában, a megye egyben sem egyszerű. Az igazat megvallva nem tudom elképzelni, hogy a Wolfsburg elrontja a finist, de nekünk nem is az éllovassal, hanem magunkkal kell foglalkoznunk. Ha a BLselejtezőt érő harmadik helyen végeznénk, csodálatos lenne, ha feljebb, azt az élet nagy ajándékának tartanám.

Vagyis négy körrel a befejezés előtt elfogadná a bronzérmet.

Nem! Megeshet, a végén visszacsúszunk a negyedik, netán az ötödik pozícióba, de amíg van remény, addig bízom az előrelépésben. Úgyhogy előre csak az aranyra bólintanék rá…

Tippelne a befutóra?

A Wolfsburg lesz az első, a Bayern a második és a Hertha a harmadik.

Ezek szerint csak kiegyezne a bronzzal.

Azt kérte, tippeljek, nem azt, hogy a vágyaimról beszéljek…