Hiába vezet a félig-meddig már bajnok Dinamo Kijev utcahosszal (12 ponttal) legfőbb vetélytársa, a Sahtar Doneck előtt Ukrajnában, mindenki tudta, hogy a hazai címnél jóval nagyobb a presztízsértéke az esetleges UEFA-kupa-győzelemnek. S mivel a két csapat útjai az európai sorozat elődöntőjében találkoztak, már korábban biztos volt, hogy egy döntőst (fennállása során az elsőt!) mindenképpen ad az ország.
A párharc első, kijevi mérkőzésén elért 1–1-es döntetlen inkább a Sahtart kecsegtette isztambuli utazással, ráadásul a 17. percben már Doneckben is előnyhöz jutott: Darijo Srna jobb oldali beadása nyomán Luiz Adrianótól csorgott vissza a labda Jádsonhoz, aki a tizenhatos vonaláról gyönyörű gólt ragasztott a jobb felső sarokba. Ha valaki esetleg nem lett volna tisztában a pályán gyürkőző együttesek hivatalos nemzetiségével, a játék képe alapján kitalálhatta: a számos brazil légiós ellenére igazi „ukrános”, kemény és férfias csatát hozott a meccs.
A feszült légkör egyik jele volt például, hogy a 38. percben két kijevi (Ismaël Bangoura és Olekszandr Alijev) is reklamálásért kapott sárgát. Persze nem előzmény nélkül: egy szabadrúgás után Ognjen Vukojevic a Sahtar kapujára lőtt – a partjelzője által kisegített bíró ítélete szerint lesről. A 47. percben Alijev kiugratása nyomán a kapus mellett a jobb sarokba helyező Bangoura megmozdulásánál azonban már nem volt kifogás.
És amikor már mindenki berendezkedett a hosszabbításra, a 89. percben a Willian keresztlabdája után magát egy szép csellel helyzetbe hozó, majd azt gólra váltó Ilsinho villanásával eldőlt: a 2–1-es győzelmével a döntőbe jutó Sahtar Doneck elérte története legnagyobb sikerét.