MEGMONDOM A MAGAMÉT...

A Fradi biztosan bizonyítani akart most is, játékosai közül többen úgy állhattak hozzá, hogy életük meccse lesz. A Győr megszokta, hogy telt ház előtt játsszon, és azok után, hogy otthon fölényesen megverte az ellenfelét, egy-két kézilabdázója talán úgy gondolta, nem baj, ha nem lesznek nézők, megint simán legyőzzük őket. Néhány csapat beleesik ilyen hibába, nekünk hasonló volt a Bajnokok Ligájában az izlandi meccsünk. Bár voltak velünk szurkolók, nem úgy álltunk hozzá, ahogy kellett volna, még meccs közben, nagy hátrányban is azt hittük, nem lehet baj, és már kevés volt az idő, amikor észbe kaptunk. Arra, hogy lelkileg milyen sokat jelent a szurkolás, a hétfői Szeged–Dunaferr elődöntő is jó példa. Az első félidőben a hazai drukkerek alighanem sztrájkoltak, a második félidőben viszont buzdították csapatukat – a Szeged sokkal keményebben kezdett el védekezni, és lőtte a gólokat.