Egyre jobban robog a Loki

Az Újpest MTK-tól elszenvedett szerdai veresége (3–2) nyomán a DVSC-TEVA átvette a vezetést a tabellán, saját kezébe került a sorsa, ami annyit jelent: ha megnyeri a hátralévő mérkőzéseit, bajnok lesz.

Itt a nagy esély! Magától értetődik, hogy a lilák botlása futball-lázt okozott Debrecenben – gondoltuk mi, mert a valóság sajnos mást mutatott. Másfél órával az összecsapás előtt a református nagytemplom környékén egyetlen Loki-mezbe öltözött vagy sálat viselő fiatalt sem láttunk, bő fél órával a kezdés előtt a stadiontól nem messze található Főnix Csarnok parkolójában vettük észre az első debreceni dresszt viselő szurkolót – a trikón Böőr Zoltán neve virított, aki viszont már hosszú ideje a Győr futballistája…

Noha a mai magyar NB I-ben a négyezres nézőszám jónak mondható, mi mégis csalódottan pillantottunk körbe a létesítményben. Igaz, hogy a főlelátó úgy-ahogy megtelt ezúttal is, de a kispaddal szemben lévő tribün bántóan foghíjas maradt, a kapu mögötti szurkolótábor létszáma is elmaradt a megszokottól.

Pedig most a bajnoki cím a tét, és lépéselőnyben van a Loki!

Úgy tűnik azonban, ez sem hozta lázba a város lakosságát. Meglehet, az ennek az oka, hogy immáron nincs valódi értéke a bajnoki címnek. Nagy dicsőség, ez igaz, de szinte garantálható, hogy bárki végez is az első helyen, nem jut el a Bajnokok Ligája-főtábláig. De az is lehet, hogy más van a nézőszám csökkenésének hátterében.

Az egyik játékos úgy fogalmazott: akármilyen hihetetlennek tűnik, neki az az érzése, hogy a sikert, a bajnoki címet is meg lehet szokni. És ebben lehet valami: amikor 2005-ben története során először lett aranyérmes a DVSC, volt itt tűzijáték, konfettieső, a futballistákat a vállukon vitték a drukkerek a főtérig. Aztán amikor 2006-ban a Loki megvédte a címét, az eufória már nem érte el az egy évvel azelőttit. Ünneplés persze akkor is volt, a futballistákat lovas hintó vitte a nagytemplom elé, de a fiesztán már közel sem voltak annyian, mint korábban. És amikor a Loki 2007-ben is bajnok lett, kis túlzással a nézők megtapsolták a csapatot, elhangzott a „Szép volt, fiúk!”, és mindenki hazaballagott.

Pedig a pénteken látott Debrecen több nézőt érdemelt volna – 2005-ben szinte mindig megtelt a stadion… –, hiszen Czvitkovics Péter parádés gólt rúgott, az amilyen váratlan, olyan szép megoldást választó Mészáros Norbertet is elismerés illette remek góljáért, és Szakály Péter találata is tapsot kapott. Nem vitás, Magyarország egyik legveszélyesebb csatárkettőse az Oláh Lóránt, Rudolf Gergely duó, viszont sokat elárul a Loki erejéről, hogy a gárda úgy szerzett háromgólos előnyt az első félidőben, hogy a két, magyar szinten kiemelkedő képességűnek számító csatár egyike sem talált a hálóba…

Apropó, Szakály Péter. A fiatal középpályás Kaposvárról került a Lokihoz, és ennek megfelelően nem is ünnepelte őrjöngve a találatát, nem akarta hergelni a jelenlévő kilenc kaposvári szurkolót és egykori csapattársait. De nemcsak ő játszott egykori csapata ellen, hiszen Oláh Lóránt is a Rákócziból igazolt a piros-fehérekhez, Zsolnai Róbert pedig egykori Loki-játékosként tért vissza Kaposvárra.

A Loki annak ellenére szerzett már az első félidőben megnyugtatónak tűnő előnyt, hogy a mezőnyjátékosok között egyetlen légióst sem küldött pályára Herczeg András klubmenedzser. Manapság sokat hallani arról a szakemberek közti vitáról, kellenek-e a külföldiek, avagy sem: a Loki példája azt mutatja, magyar futballistákkal (igaz, Leandro honosított labdarúgó…) is lehet sikert elérni.

A debreceniek győzelme nyomás alá helyezte az Újpestet, a lilák vasárnap a DVTK-t fogadják, és addig öt pont a különbség a két csapat között.

Ha nem nyernek a fővárosiak, jelentősen megnő a Loki előnye. Ki tudja, akkor talán a nézők is visszatalálnak az Oláh Gábor utcába…