Önmagukat verték meg

„Nekünk a két nap alatt magunkat kellett rendbe tennünk” – utalt a meccs előtt Gellei Imre arra, hogy a Győr elleni 4–1-es vereséget követően az elmúlt 48 órában bizony elő kellett vennie pedagógiai érzékét. A Paks vezetőedzője nyugodtnak tűnt a találkozó előtt, miközben a labdarúgók a pályán melegítettek, addig ő a kispad mögötti lelátórészen keresztbefont karral beszélgetett néhány ismerősével. A Paks felismerhetetlen állatra hasonlító kabalafigurája (talán egy darázs vagy maga Atom Anti lehet…) a kivonulásnál hátba is veregette Gellei Imrét, majd miután az összes játékossal pacsizott, két kézzel irányt mutatott a fehérvári kapu felé, mintegy jelezve: támadás!

Nos, Gellei Imre együttese ezzel együtt finoman fogalmazva sem kezdett fejetlenül rohamozni, már húsz perc is eltelt a mérkőzésből, mire a fehér baseballsapkában üldögélő idős bácsika legalább húszszor elhangzó tanácsát – („Tűzd meg!”) megfogadta Tököli Attila, és végre alaposan megtűzte a labdát. A Paks legutóbb Győrött négy gólt is szögletet vagy szabadrúgást követően kapott, és mivel az első negyvenöt percben a Fehérvár nem kevesebb, mint öt szögletet és három oldalról érkező szabadrúgást is elvégzett, így volt alkalmunk megfigyelni, hogy Gellei Imre ezúttal alaposabban felkészítette csapatát ezeknek a szituációknak a kivédekezésére. Tököli Attila kivételével mindenki szerepet kapott a tizenhatoson belül tagozódva, területet védve hárították a hazaiak a kapu elé csapódó labdákat.

Lassan csordogált a mérkőzés, mintha a játékosok a paksi szektorból fel-felhangzó ütemes dobszóra lépkedtek volna, ugyan négy távoli lövés is volt az első félidőben, igazán nagy helyzet egyik oldalon sem akadt.

A szurkolók épp azon kezdtek morfondírozni, hogy a fordulást követően általában fel szokott pörögni a mérkőzés, és a Paks is valamilyen oknál fogva jobban kezdi a második félidőket, és lám, miközben néhányan a lelátón erről beszélgettek, máris tizenegyeshez jutott a hazai csapat.

„Én nem is nézek oda…” – fordult a fal felé egy paksi drukker, és mivel a legutóbbi fordulóban Tököli Attila, most pedig Éger László sem tudta értékesíteni a büntetőt, idegesen a levegőbe csapott, és felkiáltott: „Most már kapjunk is ki”.

Kívánsága teljesült, habár néhány percen belül volt még több helyzete is a Paksnak, a Fehérvár bizonyította, hogy szépen lassan olyan csapattá formálódik, amely gyengébb játékkal is képes győzni. Gellei Imre egykedvűen üldögélt a kispad mellett, a tehetetlenség kiült az arcára – mit tud tenni egy edző, ha egymást követő két mérkőzésen két rutinos játékosa sem képes tizenegyesből a kapuba találni. A Fehérvár a gólt követően visszahúzódott a kapu elé, olykor nyolc játékosa is betömörült a tizenhatos előterébe, okosan, higgadtan futballozott, a felpasszolt labdákat André Alves jól tartotta meg, mögé pedig többen is felzárkóztak.

„Magunkat vertük meg” – nyilatkozta Gellei Imre a győri vereséget követően, és ezúttal is ez járhatott a fejében a lefújást követően. Csapatának megvoltak a helyzetei, a mérkőzés nagyobb részében jobban játszott, mint a Fehérvár, mégis vereséget szenvedett.