Feszültség a Fradiban

Lipcsei Péterben napról napra egyre erősebb lehet az érzés, hogy már nemkívánatos személy az angol szakmai stáb tagjainak szemében. Ezt nem is titkolta, lapunk keddi számában őszintén és meglehetősen keserűen vallott a körülötte kialakult helyzetről, amelyet talán mindennél jobban jellemzi, ami a keddi tréningen történt. Bobby Davison ingerülten reagált a Nemzeti Sportban megjelentekre, és ezt egy furcsa gesztussal jelezte: több szemtanú is megerősítette, hogy amikor a megkülönböztető trikókat osztotta ki a négy a négy elleni gyakorlás során, Lipcsei Péter felé azzal a mondattal hajította, hogy „Tessék, itt van, címlapkirály!”

Nem lehet könnyű ezt feldolgozni és kezelni.

„Nem akarok most ezzel foglalkozni – közölte röviden Lipcsei Péter. – Teszem tovább a dolgom, edzek, és szeretnék játszani a Ferencvárosban.”

Dragóner Attila hosszú-hosszú évek óta baráti viszonyban áll a csapatkapitánnyal. Az arcsérülése miatt lábadozó hátvéd nem volt ott a keddi gyakorláson, ám a véleményét így is elmondta.

„Játszottam több bajnokságban, szerepeltem jó néhány országban, de nyugodt szívvel mondom, Lipcsei Péter kvalitású futballistával sehol sem találkoztam – kezdte Dragóner Attila. – Különleges játékos, a csapat legfontosabb láncszeme, és nemcsak azért, mert úgy lát a pályán, ahogy kevesen, hanem emberi képességei miatt is. Hallgatnak rá a fiatalok, az ő szavára odafigyel minden csapattárs. Nem könnyű nekem erről beszélnem, de számomra egyértelmű, hogy Lipcsei Petire most is nagy szüksége van a csapatnak. Láttam, ahogy a sérülése után kínlódva edzett, ahogy minden fájdalmat legyűrve készült a visszatérésre, és nyugodt szívvel mondhatom, tökéletesen meggyógyult, teljes erőbedobással tréningezik, a sérülése már a múlté. A helyzet, amely kialakult körülötte, számomra is furcsa, de a megoldás egyértelmű: tisztázni kell mindent, hiszen ez így sokáig nem mehet. Petivel végigbeszélgettük a csepeli stadion lelátóján a vasárnapi, Erzsébet elleni mérkőzést, és győzködtem, hogy menjen oda Bobby Davisonhoz, üljenek le szemtől szemben, és tisztázzák a helyzetet. Hiszek benne, ha ez megtörténik, elmúlik a feszültség, amely sajnos igencsak érezhető. Olvastam a keddi Nemzeti Sportban, amit Peti mondott, hogy ha nincs más megoldás, ő bizony itthagyja a Fradit. Ezt nem tudom elképzelni róla. Tudom, mit jelent számára a Ferencváros… Egyébként amikor külföldön játszottam, ott is történt hasonló: az edző egyszerűen kiírta a kezdőcsapatot, és senkinek sem magyarázkodott, még a mellőzött válogatott futballistának sem.”

Ferenczi István a nyár óta dolgozik együtt Lipcsei Péterrel, s Bobby Davisonnal.Mindkettejükről csak pozitív értelemben tud nyilatkozni, a csapattársról azért, mert közelről is megismerhette különleges képességeit, az edzőről pedig azért, mert igazi profinak tartja.

„Rengeteget tanultam Lipcsei Pétertől, fantasztikus labdarúgót ismertem meg benne – mondta az utóbbi hetekben zöld-fehér maszkban pályára lépő csatár. – Igazi fradista, akire a klubnak nagy szüksége van. Ugyanakkor sem az összeállításba, sem a keretszűkítésbe nem szólhatunk bele, sem én, sem a szurkolók, mert az kizárólag az edző dolga. Bobby Davison precíz, minden részletre odafigyelő szakember, akinek remek meglátásai vannak, s akinek mi, játékosok, élvezzük az edzéseit. Remélem, hogy oldódik a helyzet okozta görcs, és úgy ér véget ez a kissé felkapott történet, hogy minden szereplője elégedetten figyelhet a közös folytatásra…”

Lipcsei Péter és Bobby Davison között addig tarthat az egyre élesedő feszültség, amíg le nem ülnek egymással, és ki nem beszélik magukból, ami a lelküket nyomja.

Ha az edző azt mondja játékosának, öreg vagy, és nem kellesz, ám legyen.

De akkor mondja azt.

Ha viszont szüksége van rá, adjon neki játéklehetőséget, hiszen Lipcsei Péter még futballozni akar.

S nem Baktalórántházán, a REAC-ban vagy Újpesten – a Ferencvárosban.