Micsoda meccs volt!
Az első félidőben még úgy tünt, hogy a Zalaegerszeget a Győr sem tudja megállítani, aztán mi lett a vége... Hét gólt rúgott az ETO.
Ilyen gólparádé mellett írni sem kellene, hogy a hajtásra, az iramra Zalaegerszegen nem lehetett panasz. Az „ütésváltásból”, a kölcsönös adok-kapokból eleinte a ZTE jött ki jobban, sőt a félidő derekán még azt történt a pályán, amit Waltner Róberték akartak. A hazai fölényhez és a vezetéshez kellett a győri védelem feltűnő bizonytalankodása is, hiszen Völgyi Dániel két esetben is „elaludt”: előbb Marian Sluká támadásánál, majd Waltner Róbertről maradt le, sőt a korábbi meccseken megbízható játékot produkáló Stark Péter is elbizonytalanodott, ráadásul Völgyi Dániel bágyadtsága átragadt a védelemre.
Úgy kezdődött a második félidő, mint az első, annyi különbséggel, hogy egy perccel korábban rúgott gólt az ETO, megadva ezzel a megfelelő alaphangot a folytatáshoz, s aztán Józsi György következett…