Látok.
Mekkorát?
Nézze, a képlet egyszerű: akik döntetni hivatottak ez ügyben, azoknak tetszik, amit csinálok, miközben én is maximálisan élvezem a munkám, ráadásul remekül érzem magam Magyarországon. Mint mondtam, az eredményeinkre sem lehet panasz, ugyanakkor meg kell vizsgálnunk, van-e esély a további fejlődésre.
Meglepne, ha erre éppen ön felelne nemmel.
Hiszek, talán mindenkinél jobban hiszek ebben a csapatban, úgyhogy a válaszom igen. De… Figyelmeztető jelek akadnak, hogy mást ne mondjak, az általam számításba vett labdarúgók közül az utóbbi időben néhányan a kispadra szorultak, márpedig ez nemcsak nekik, a válogatottnak sem használ. Ezért is bízom abban, hogy a nyári átigazolási időszak során többen is találnak maguknak olyan klubot, amelyben számolnak velük. Mert ha az ősszel sem játszanak, az nagy problémát okozhat.
Amióta értesült Kisteleki István tervéről, csak ez jár a fejében?
Ezt nem állítanám. Habár azt sem, hogy nem morfondírozom. Elsősorban azon gondolkodom, hogyan léphetünk előre. Lassacskán, persze, fokról fokra. Ám a közös munkának kizárólag akkor van értelme, ha mindannyian meg vagyunk győződve róla, hogy még ennél is van feljebb.
Nemrég azt nyilatkozta lapunknak, hogy már játékosként sem szerette hosszabb távra elkötelezni magát, nemhogy edzőként. Ha a nyáron ellátná kézjegyével a kétezer-tizenkettőig érvényes szerződést, a következő három és fél esztendőben biztos lenne a jövője…
Hosszú idő, nemde? Persze logikus, hogy az elnök ezt az időpontot jelölte meg, mivel három év múlva Európa-bajnokságot rendeznek, vagyis akkor ér véget egy újabb ciklus. Ennyire azonban felesleges előre szaladni, hiszen az ősszel négy létfontosságú világbajnoki selejtező vár ránk – ki tudja, mire lefújják az utolsót, már senki nem akarja, hogy Erwin Koe-man maradjon a kapitány…
Ezért aligha kell aggódnia: Kisteleki István egyetlen bejelentésének sem volt még ilyen pozitív visszhangja, mint a mostaninak.
Ennek szívből örülök.
Mindent összevetve: hosszabbít?
Hamarosan kiderül. Hiszen mindjárt itt a nyár…
