„Teher alatt nő a pálma, Józsikám” – vágta háton nyugtatólag cimboráját a lelátón egy debreceni drukker. A legnagyobb kérdés valóban az volt: miként bírják a Loki játékosai az újpestiek által hétről hétre rájuk gyakorolt nyomást?
Nos, a teher az első félidő végére csak tovább nőtt, a Kecskemét addigra tíz emberre fogyatkozva is egyenlített, így Herczeg András együttesének mentálisan is fel kellett dolgoznia a váratlanul jött vendéggólt.
„Gyengék vagyunk” – üvöltött idegesen az egyik hazai szurkoló, a második félidőben pedig többször is füttyszó kísérte a hazai játékosok megmozdulásait. Úgy tűnt, Debrecenben koránt sincs meg az összhang a szurkolótábor és a csapat között, ellentétben a Megyeri úttal. Pedig a Loki ezúttal is győzött.
„Nem tudom, mi történhetett velünk a kiállítás után, egyik pillanatról a másikra megváltozott minden – ismerte el a lefújást követően az öltözőfolyosón Dombi Tibor. – Tudom, sok fiatal van a csapatban, annak idején én is megéltem hasonló helyzeteket. Hiába mondja az ember ilyenkor a másiknak, hogy nyugi, eggyel kevesebben vannak a túloldalon, tudat alatt mégis ott mocorog a játékosokban, hogy majd helyetted odaér a labdához a másik. A kecskemétiek góljánál is ez történt…”
Dombi Tibor csereként beállva a mezőny legjobbja lett, gólpasszt adott, majd gólt lőtt, ám erre szerényen csak ennyit mondott: „Várható volt, hogy a végére elfárad az ellenfél.”
A rutinos középpályás szerint felesleges az Újpesttel foglalkozni, csak annyira érdekli őket a lilák menetelése, mint az újpestieket a Lokié.
A Kecskemét a Fehérvár elleni mérkőzés kivételével a tavasszal minden meccsen legalább két gólt kapott, és habár a KTE ezúttal sem úszta meg három alatt, a Tomiszlav Szivics által a meccs előtt beharangozott új taktika nem mondott csődöt. A lila-fehérek öt védővel játszottak, a három belső közülük védekezésben egy vonalban helyezkedett el.
„Nem csalódtam a rendszerben – fogalmazott a vendégek edzője. – Mindenkinek megvolt a feladata, Némedi Norbertnek kellett például Rudolf Gergelyt követnie. Azt hiszem, hosszú ideig jól működött a szisztéma.”
A Loki végül győzött, ám játéka nyögvenyelős volt, jelezve, hogy a nyomás bizony néha fojtogatónak tűnik...
