Csupán a cél más

Bevallom, a Liverpool sikerére tennék fel nagyobb összeget.Bevallom, a Liverpool sikerére tennék fel nagyobb összeget.

Megértem – reagált Halmosi Péter. – Ha nem a Hullban játszanék, alighanem én is a Liverpoolra fogadnék. De ugye, nem csodálkozik, ha most azt mondom, hogy hiszek a Hull győzelmében?

Mit tud felhozni csapata mellett?

Azt, hogy a bennmaradásért, tehát az életünkért küzdünk.

A rivális pedig a bajnoki címért…

Ez azért csökkenti az esélyeinket. Talán kiegyezhetünk abban, hogy mindkét együttes számára ugyanakkora tétje van a találkozónak – még akkor is, ha nem egyazon célért harcol.

Drukkereik fenyegetőznek már, hogy ha kiesnek, ellátják a bajukat?

Hova gondol?! Ez Anglia, itt az emberek imádják a futballt, így a futballistákat is. Ha nem is szerepelünk úgy, ahogy szeretnénk, tisztelnek és biztatnak minket. Bárhova megyek a városban, a szurkolók megállítanak, és mást sem csinálnak, csak a hátamat veregetik. Finoman, persze. No meg azt kérdezgetik tőlem, hogy miért nem jutok szóhoz gyakrabban.

Mit felel erre?

Azt, hogy erről inkább a menedzserünket faggassák.

Én csak önt kérdezhetem: miért nem játszik többet?

Valószínűleg azért, mert Phil Brown azokban hisz inkább, akiknek jelentősebb múltjuk van a Premier League-ben, mint nekem. Rettenetesen sajnálom, de ez van. Nem tehetek mást, megszállottként dolgozom az edzéseken, és várom, hátha legközelebb lehetőséget kapok. Mondjuk a Liverpool ellen.

Az Anfield Roadon már pályára lépett.

Szép emlék. Még úgy is, hogy amilyen gyorsan szert tettünk kétgólos előnyre, olyan hamar kiegyenlített a Pool. Jobban mondva Steven Gerrard, hiszen ő rúgta mindkét gólt. Csereként álltam be, kevesebb mint fél órát töltöttem a gyepen, nem is ment rosszul, még Gerrardot is többször leszereltem. Kár, hogy a góljai előtt nem tehettem meg – igaz, az lett volna a bravúr, ugyanis akkor még a kispadon ültem…

A döntetlenre előzetesen rábólintana?

Azonnal! A Liverpool ellen nekünk megfelel az iksz. Ha már az Arsenalnak is jó volt… Egyébként nem láttam a „vörösök” keddi, négy négyre végződő bajnokiját, aki viszont megtekintette, állítja, szenzációs csata volt. Hiába, iszonyatosan jó csapata van Rafa Beníteznek, ráadásul szédületes iramban futballozik.

Nagyobb tempóban, mint a Hull?

Sebességben alighanem felvesszük a versenyt a legjobbakkal, futunk is annyit, mint ők, a differencia abból fakad, hogy ők jobban bánnak a labdával. A minőség billenti a javukra a mérleg nyelvét. Ebben a bajnokságban azért nehéz meccset nyerni, mert előbb-utóbb kijön a különbség az együttesek között. Hogy egy fájó példát említsek: legutóbb a Sunderlandtől kaptunk ki egy nullára, és a lefújást követően éppen arról beszélgettünk Fülöp Mártonnal, a győztesek cserekapusával, hogy bár mindkét csapat nulla volt, nekik akadt egy Djibril Cisséjük, aki gólra váltotta egyetlen helyzetét, nekünk meg nem.

Az öltözőben téma a kiesés?

Ha nem is naponta, de igen. Halálra viszont nem aggódjuk magunkat. Tiszta fejjel készülünk a hátralévő öt meccsre, klubtársam, George Boateng amúgy is azzal nyugtatgat, hogy most még ne izguljak, mert csak a legvégén dől el a sorsunk. Tapasztalatból beszél, tizenkét éve játszik Angliában, ismeri a dörgést, átélt már egy-két hasonló szituációt. Hiszek is neki, ám a magam részéről nem bánnám, ha már az utolsó előtti fordulóban meghúznák alattunk a vonalat.

Számolgat?

Hazudik, aki azt mondja, hogy ebben a szituációban nem matekozik. A minap én is osztottam, szoroztam, és végül arra jutottam: ha ötből két mérkőzést megnyerünk, biztosan megragadunk az élvonalban. Apró szépséghiba, hogy a sorsolásunk nem kedvező: a Liverpool elleni hazai csata után az Aston Villához látogatunk, aztán fogadjuk a Stoke Cityt, majd megyünk a Boltonhoz, végül a Manchester United jön hozzánk.

Akár még kettős ünnep is kikerekedhet a záró körből.

Hogy szerencsés esetben mi a túlélésnek örülhetnénk, a manchesteriek pedig az aranyéremnek? Részemről rendben! Főként, ha valaki még azt is garantálná, hogy pályán leszek. Mert annál rosszabb érzés nincs, mint amikor a padon szenvedem végig a mérkőzéseket. Főleg a veszteseket.

Kiesés esetén legalább védekezhetne azzal, hogy nem játszott.

Ugyan már, ez a legkevésbé sem vigasztalna! Akkor már inkább maradjunk bent nélkülem, és majd a következő szezonban beverekszem magam a kezdő tizenegybe. Hiszen az őszre nekem is lesz Premier League-múltam...