Balzsay új utakra lépett

„Ez volt az első plakát, amelyet a gáláról láttam” – állapította meg kollégám, midőn a krefeldi Kö-nigPALAST, a szombati bokszgála helyszíne felé tartottunk. A második volt ugyan, de ő az elsőt egy kamionos „terrortámadása” és az azt követő eszmecsere miatt nem láthatta, ettől még tény: nem reklámozták agyon a rendezvényt. Mert nem kellett. Felix Sturm ugyanis „lábon” eladta, talán még annál is jobban, mint az Universum Box-Promotion elöljárói számították.

Azért elgondolkoztunk rajta: ha összejön az augusztus 22-i budapesti gála, vajon a csarnok bejáratánál akkor is két irányból kígyózó sor próbál fél órával a program hivatalos kezdete előtt bejutni? Őszintén nem tudtunk igennel felelni rá, holott mi a világbajnokainkat nem láthatjuk „mindennap”, csak éppen belőlük nem lettek otthon akkora hősök, mint errefelé Sturmból. Összetett probléma ez, nem is tisztünk megoldást találni rá (azért a menedzsment felelősségét mindenképpen felveti), csak szomorú látni, hogy az Erdei Zsolttól boksztudásban jócskán elmaradó, Balzsay Károllyal meg alighanem egy szinten lévő bosnyák-németet errefelé hogyan kezelnek.

Balzsay szombaton tehetett sokat azért, hogy legalább lehetősége nyíljon megmutatni a nagyvilágnak: otthon őt is királyként kezelik. Ehhez csak nyernie kellett Maselino Masoe ellen, és akkor már csak a menedzsmenten múlik, 2007 után bokszolhat-e újra otthon.

Merthogy Balzsayn semmi sem múlt.

Legyünk őszinték: az lett volna csúnya, ha rajta bukik meg a hazai mérkőzése. Nem becsültük-becsüljük le Masoét, a WBA (Bokszvilágszövetség) középsúlyú vb-övét 2004-ben sem adták ingyen, a több mint 93 százalékos kiütési mutatója is figyelemre méltó. De aki olyan célokat tűzött ki a bunyóban maga elé, mint Balzsay, annak ezt a feladatot meg kellett oldania.

Már csak azért is, mert egyre inkább érezhető, fontos lett az Universum számára. Ugye, ő még a leányvállalat Spotlight Promotionnál kezdte a karrierjét 2004-ben, három évvel később már az anyacéggel írt alá újabb szerződést, most pedig azt is megélte, hogy nem a tulajdonos veje, Dietmar Poszwa, hanem maga a nagyfőnök, Klaus-Peter Kohl mászott fel a ringbe promoterként (az interkontinentális bajnok Sebastian Zbik meg hozta a WBO nagyközépsúlyú vb-övét) még a bevonulási ceremónia elején.

Azért persze nem minden volt sétagalopp. A bevonulásával, a zenéjével sokakat más világba kalauzoló (és itt nem csupán az óceániai létből adódó különbséget értjük, hanem azt is, hogy a mellényben, illetve a Surdát idéző kalapban érkező Masoe inkább tűnt balatoni turistának, mint vb-kihívónak) rivális a második menetben becsületesen összeütötte a fejét a világbajnokéval (nem volt szándékos, Balzsay lendült előre, amikor történt a baleset). Egyrészt megszokhattuk már, hogy „véres átalakuláson” megy keresztül Balzsay feje, másrészt meg megszokhatatlan, hogy ettől kezdve azért is kelljen idegeskedni, nehogy félbeszakadjon emiatt a meccse.

Nem szakadt félbe persze, legalábbis nem sérülés miatt. Karesz ugyanis szisztematikusan felőrölte Masoe ellenállását. A negyedik felvonás végét hajtotta meg először igazán, a hatodiktól pedig vehemensebb közönség olykor kiütést is követelhetett volna.

Hiába mosolygott Masoe, hiába „bontották fel” közös erővel Balzsay bal szemöldökét is a hetedik menetben, a sorsát nem kerülhette el. Bár erre a tizenegyedik menetig kellett várni, de akkor Balzsay egy bal-jobb összetétellel (a „halálos” fegyver kivételesen jobbhorog volt) a földre és valószínűleg nyugdíjba küldte Masoét. Erdei Zsolt a meccs után elárulta, hogy Balzsaynak a helyszínen nem lehetett összevarrni felrepedt szemöldökét, ezért még az este kórházba vitték, s ott látták el a sebet.

Balzsay új utakra lépett, ami a WBO magyar világbajnokait illeti. Első címvédő mérkőzésén ugyanis ő az első, aki kiütéssel védte meg övét. Igaz, WBO-övet védő világbajnokunk is csak egy volt előtte – Erdei Zsolt, aki most „Nagy király vagy!” felkiáltással búcsúzott barátjától.