Tisza-parti triplazápor

Sportdélután Szegeden: előbb női kosárlabda-bajnoki döntő, aztán férfi vízilabda LEN-kupa-finálé. Mindkettő visszavágó. A különbség csak az, hogy amíg vízipólóban két meccs határoz, kosárlabdában egy esetleges újabb vereség esetén is van javítási lehetőség, hiszen az egyik fél harmadik diadaláig tart az aranycsata – így akár ötfelvonásosra is nyúlhat a párharc. Viszont éppen az volt a szerdai találkozó tétje, hogy egyáltalán sor kerül-e a negyedik mérkőzésre, mert ha a hétfői, első összecsapáshoz hasonlóan ismét soproni siker születik, alighanem már a következő meccsen, tehát pénteken bajnokot avatnak.

Ezt akarta elkerülni a Szeviép. Játékosai közül is leginkább Fürész Emőke. Mert az még hagyján, hogy a hétfőire hajazva ez a mérkőzés is az ő triplájával kezdődött, ám ezúttal a későbbiekben is precíz maradt a rutinos bedobó, aki inkább a védekezéséről híres. Most megmutatta, támadásban is jó. Honti Katának pedig a lába: úgy verte meg emberét többször is, ahogyan csak akarta – védője azonban ezt nem akarta, így rendre fault lett az akció vége, aztán meg a soproni hátvéd dobhatott büntetőt. Nyolcszor állhatott a vonalra csak az első negyedben, csapata pedig 14-szer, mire megszületett az első szegedi büntető. A 14. percben jártunk ekkor, a csapatok pedig szinte kéz a kézben, mert négy pont volt addig a legnagyobb különbség. De ekkor hirtelen megváltozott minden: érkezett két vendégtripla a sarokból, és az addig távolról teljesen eredménytelen zöld-sárgák máris hatpontos előnyre tettek szert. A pályafutását állítólag a következő évadban éppen a csongrádi megyeszékhelyen folytató Horváth Zsuzsanna köszönt be először, aztán a soproni vezetőkkel megegyezni képtelen Kathleen Mac-leod. És noha hamar magához tért a házigazda, csak csökkenteni tudta a különbséget a nagyszünetig, ledolgozni nem.

Sőt a térfélcserét követő első kosár után – amelyet Horti Dóra jegyzett – már megint öt pont volt a Szeviép hátránya, ám ekkor nagy szegedi sorozat kezdődött: Olena Zserzserunova két, pontos büntetője adta meg a jelet, Fürész hárompontosát követően már nem is volt különbség, Laczi Edit ziccere pedig azt jelezte, hogy immár a trónkövetelő állt közelebb a döntő második meccsének megnyeréséhez. Székely Norbert egyből időt kért, csapkodott, ordított – talán ez volt az egyetlen olyan pillanat, amely után elmondhattuk, jó, hogy nincs a fináléról élő televíziós közvetítés, ami egyébként, bárki is tehet róla, a sportág szégyene. Az azonban jól látszott, hogy a látogató a március 18-i veresége után nem akart ismét szégyenben maradni az újszegedi sportcsarnokban, ám egyre inkább meggyűlt a baja a hazai játékosok hárompontos kosaraival. Közben egyre jobb lett a hangulat, mivel a fő attrakcióra, a vízipólódöntőre érkező szurkolók közül sokan beugrottak a női kosármeccsre, bemelegíteni kicsit a hangszálakat. Volt is miért szurkolniuk, mert az utolsó percnek döntetlen állásnál futottak neki a hölgyek. A Szeged birtokolta a labdát, Laczit faultolják, de csak az egyik büntetőt dobta be – viszont Zserzserunova visszaszedte a támadólepattanót, s az akció végén Russai Petra háromból harmadik hármasát is beemelte. A négypontos hátrányból pedig már nem volt visszaút a soproniaknak, így biztos, hogy a döntő nem dől el három meccsen.

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 1–1