Jörn Andersen edző azt mondta: „Mindenáron védeni kell a kapunkat, elöl pedig apró tűszúrásokkal próbálunk operálni”. Tényleg ez lesz a Leverkusen elleni taktika?Jörn Andersen edző azt mondta: „Mindenáron védeni kell a kapunkat, elöl pedig apró tűszúrásokkal próbálunk operálni”. Tényleg ez lesz a Leverkusen elleni taktika?
Jól látja, ezért ő az edző. Bár mondhatok én mást? Komolyra fordítva: ha a Leverkusen jó napot fog ki, bárkit megverhet a legjobbak közül is, nem hogy másodosztályú csapatot. Stefan Kiessling és Patrick Helmes a liga öt legjobb csatára közé tartozik, mögöttük szintén tehetséges fiatalok futballoznak, csak még nem képesek egyenletesen magas színvonalon játszani. Látványos támadófocit játszanak, a miénkhez hasonló kiscsapatoknak csak egy lehetőségük van, ha visszaállnak. Azért nem sündisznóállásba, de erős bástyákra építve. Aztán labdaszerzés után meg kell lepni rendezetlen védelmüket.
Ilyenkor nincs bent önökben, hogy a futball egyik fő lényege a közönség kiszolgálása, szórakoztatása? Bekkeléssel azért nehéz…
A Hoffenheimmel is szervezett védekezésre építettünk, mégis minden jól alakult. A védekezésre alapuló taktika nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak rombolunk, és a lelátóra rugdossuk a labdát. De azt el kell ismerni, hogy a futball ma már sokkal inkább a taktika betartására, mint a szórakoztatásra irányul.
Belülről nézve szimpatikus ez?
Ha az, ha nem, fejlődni kell a korral. Hány olyan meccset tudunk mondani, amelyet nem a szebben, hanem az okosabban futballozó együttes nyert meg? Nekünk nincsenek olyan fegyvereink, mint amilyenekkel például a Barcelona négy nullára lepofozta a Bayern Münchent. Nekünk egy sanszunk van, azzal kell élnünk.
Miközben a másodosztályban a feljutásért szenvednek, mennyire tudnak figyelni a kupára?
Mondjam azt, hogy a kupa sokat elvett az erőnkből és a figyelmünkből? Nem mondom, mert nem igaz. Nincs világválság, de a legutóbbi három fordulóban csak négy pontot szereztünk. Különösen az Ahlen elleni iksz fájó, mert hiába volt tíz-tizenöt gólhelyzetünk, a három pont álom maradt. Most a kupa jó lehetőség, hogy javítsuk hibáinkat. Emellett közelebb vihet egy álomhoz is, elvégre naponta tapasztalom, mekkora csoda a német gyerekeknek a kupadöntő. Ez olyan rangú esemény, amelyen mindenki számára megtiszteltetés futballozni. Egy lépésre vagyunk tőle, mindent megteszünk, hogy odaérjünk.
Május huszonkilencedikén vagy harmincadikán futballozna inkább?
Az osztályozóról hallani sem akarok, úgyhogy harmincadikán, a kupadöntőben. Az osztályozót kiváltjuk az egyenes ági feljutással, senkinek sincs kedve megkurtítani nyári szabadságát. A finálé pedig hab lenne a tortán. Magyar Kupát már nyertem, a Hoffenheimmel sok sikert értem el, de a Német Kupa közelébe még nem kerültem.
Mennyi az esélye, hogy „lenyalja a habot”?
Egy mérkőzésen a gyengébb csapat is megverheti a jobbat, de például tízmeccses sorozatból nem mi jönnénk ki jobban. Ott már a kvalitás, a tudás fölénybe kerül. Nem vagyunk esélyesek, de azért negyven százalékot adok magunknak.
Megtalálta a számítását Mainzban?
Még nem merem kijelenteni. Annak örülök, hogy rendszeresen szóhoz jutok, ez Hoffenheimben nem így volt. Harcolunk a feljutásért, versenyben vagyunk a kupáért, ez jó, mert vannak célok, és én ezekért jöttem el a Hoffenheimtől. Csak még semmi sem teljesült, semmit sem értünk el, így nem lehetek elégedett.
Mikor lesz az?
Ha legkésőbb jövő ősszel az élvonalban szerepelhetek.
Alább adta. Amikor Mainzba igazolt, még 2009 ősze volt az utolsó határidő.
Nem lehetek telhetetlen. S most reálisan benne van, hogy kések egy kicsit.
