Egykori és mostani úszók, edzők, spartacusosok és kőbányások gyülekeztek szombat este a budapesti Pataky Művelődési Házban – akár érettségi után az osztálytársak. A sportolók és a mesterek is beszélgetni jöttek, elmesélni, kivel mi történt az elmúlt években. Az egyik sarokban Cseh László és Zubor Attila társalgott, a másikban Güttler Károly hallgatta volt társait. Kovács Ági Szepesi Nikolettel nevetgélt, és Turi György edzőnek is volt mindenkihez egy kedves szava. A kivetítőn megelevenedett a múlt – a legnagyobb tapsot Cseh László 1991 szilveszterén bemutatott fergeteges táncmutatványa váltotta ki.
„Ezerkilencszázhatvanháromban kezdtem el edzősködni a Bp. Spartacusban – ragadta magához a mikrofont Kiss László szövetségi kapitány –, jó érzés látni benneteket, és tudni, összeköt minket a klubhűség és az uszoda.”
A később érkező Egerszegi Krisztina is hasonlóan vélekedett egykori klubjáról.
„Életem egy részét jelenti ez a klub, szép és jó emlék, s mindig az is marad” – mondta az ötszörös olimpiai bajnok.
„Furcsa kimondani, hogy ma már csak emlék az itt eltöltött tizennyolc év” – merengett Kovács Ágnes.
Turi György 1980-ban került a klubhoz, s a csaknem három évtized benne is kitörölhetetlen emlékeket hagyott. Akárcsak Güttler Károlyban.
„Az életemet köszönhetem a Spartacusnak, valamint Kiss Lászlónak, hiszen ő ajánlott be a magyar szövetségnek” – folytatta a ma már utánpótlás-kapitányként dolgozó Güttler. S hogy mit jelent a 2005 januárjától immár Kőbánya SC-ként működő klub a jelenkor kiválóságának, Cseh Lászlónak?
„Biztonságot és nyugalmat” – fogalmazott a halászteleki fiú.
