Egyre inkább úgy tűnik, az idén a Bayern München önerőből nem tud célba érni a Bundesligában, a címvédéséhez szüksége lesz a Wolfsburg botlására, de inkább botlásaira is. Azon lépjünk túl gyorsan, hogy a Bayern Franck Ribéry, Luca Toni összjáték után született góllal nyert Bielefeldben (Jürgen Klinsmann vezetőedző a meccs előtt azt mondta, eddig elégedett a szezonnal, de ha kilencven perccel később a mutatott játékra is hasonló nyilatkozatot tett, alighanem még annál is többen megmosolyogták, mint ahányan „reggeli” szavaiért), és összpontosítsunk inkább a szebb bajor korokat idéző módon nyerő – Wolfsburgra.
Azt ugyanis korábban inkább a Bayerntől szoktuk meg, hogy a hajrában (most éppen a 85. percben) esett góllal nyerjen kulcsfontosságú találkozót, ezúttal (csakúgy, mint egy hete a Mönchengladbach ellen) viszont a Wolfsburg tette meg ezt a Leverkusennel szemben. Talán nem is kellene hangsúlyozni, hogy a Zvjezdan Misimovic, Grafite páros mestermunkájának köszönhetően: a bosnyák légiós idénybeli 19. gólpasszát könyvelte el (remek ütemben passzolt a védők közül kilépő csapattársa elé!), a brazil pedig évadbeli 22. gólját (a 21.-et még az első félidőben szerezte, tizenegyesből) rúgta, amivel sorozatban tizedik győzelméhez segítették együttesüket. Az egy szezonon belüli sikersorozatokat tekintve ez rekordbeállítás, ennyit csak az 1986–1987-es évadban látott Mönchengladbach tudott nyerni egyvégtében.
(Az abszolút csúcs még a Bayern Münchené, amely 2005 márciusa és szeptembere között tizenötször győzött sorozatban.)
Ez is megsüvegelendő persze, de amit Grafite művel, és amilyen szférába az újabb duplájával emelkedett, a legnagyobbakat idézi. Helyesebben a Bundesliga legnagyobb gólvágóját, Gerd Müllert. A brazil 19. bajnokiján jutott el a 22. góljáig, ami 1.16-os mecscsenkénti gólátlagnak felel meg. A gólkirályok közül ennél csak Gerd Müllernek volt jobb a mutatója (1.18), amikor az 1971–1972-es idényben 34 mérkőzésen 40 gólig jutott. A gólkirályi címet elnyerők közül csak a Nemzet Bombázója (1971–72: 1.18; 1969–70: 1.15; 1972–73: 1.09; 1968–69: 1.00), valamint Uwe Seeler (1963–64: 1.00) és Dieter Müller (1976–77: 1.00) tudott legalább egyes gólátlagot hozni egy teljes évadot figyelembe véve.
„Szépek ezek a számok, csak egy baj van velük: még nem jár értük aranyérem – mondta Grafite. – Természetesen örülök, ha gólt szerzek, de sokkal fontosabb, hogy illeszkedjek a csapat játékába, jól futballozzak, és a góljaimmal vagy más góljával, de nyerjünk. Nem szabad messzire tekinteni, én sem figyelhetek a gólkirályi címre, a csapat sem foglalkozhat a salátástállal, csak a következő meccs fontos. Ki kell találnunk, hogyan verjük meg jövő vasárnap a Cottbust.”
Elnézve a kiesőjelölt idénybeli vereségeit (17 volt belőlük), azért ez nem olyan „fogós” feladat. Sem Grafite-nak, sem a Wolfsburgnak. Már csak az őszi meccs 3–0-ja és az azon elért Grafite-mesterhármas miatt sem.
