Maszkban is félelmetes

Egy éve már, hogy Bobby Da vison ül az NB II-ben szereplő Ferencváros kispadján.

Egy év alatt a Vác elleni mecscse volt a harmincadik az angol szakembernek, s irigylésre méltó mérleggel büszkélkedhet, hiszen irányításával huszonnégyszer nyert a Fradi, négyszer döntetlent játszott, s csupán kétszer kapott ki. A tavasz egészen félelmetesre sikeredett, hiszen mind a hét meccsén győzött az együttes, miközben huszonnégy gólt szerzett, s csak három gólt kapott. Bár sokan vannak, akik fanyalognak, mondván, a jelenkori csapat játékosainak a zöme szerény képességű, értéktelen labdarúgó, azonban nem árt felidézni, hogy az első, NB IIben töltött szezonban – amikor még Bognár Zsolt, Deme Imre, Jovánczai Zoltán, Laczkó Zsolt, Bojan Lazics, Tímár Krisztián, valamint Tököli Attila is játszott – az FTC csak a második helyenvégzett a Nyíregyháza Spartacus mögött négy ponttal lemaradva. Egy évvel később még gyalázatosabban szerepelt, hiszen a feljutó Kecskemét 13 pontot vert rá a Lisztes Krisztiánnal, Mátyus Jánossal, Horváth Péterrel és Vincze Ottóval megerősített csapatra.

Akkor mégis mi változott két év alatt?

Sokak szerint gyengült a Keleti csoport, mégsem a színvonal csökkenése a magyarázat, hanem sokkal inkább az, hogy bár valóban nem világsztárok rúgják a labdát az együttesben, fegyelmezetten és rendkívül sokat futva teszik a dolgukat a keret tagjai. Egyértelműen a sok és gyors futás miatt emelkedik az FTC az NB II-es csapatok fölé.

A Ferenczi István vezérelte Ferencváros szombaton sem sziporkázott, de akaratos, fegyelmezett futballjának köszönhetően maga alá gyűrte a Vácot, amely végre nem megúszni a vereséget, hanem futballozni érkezett az Üllői útra – a dicsérendő szándék azonban csupán egy gólt eredményezett. A zöld-fehérek megállíthatatlan csatára, az arccsonttörése után gyógyuló, maszkban játszó Ferenczi István pedig négyet szerzett, ezzel huszonötre növelte góljainak számát, bizonyítva, hogy ő az egyik legjobb csatár a honi mezőnyben.

„Továbbra sem számolom a gólokat – mondta Ferenczi István a meccs után. – Az a fontos, hogy megszereztük a három pontot. Elismerem, még nem játszunk látványosan, de ez nem is része a taktikánknak. Céltudatos, akaratos futballt kért tőlünk az edző, mindegy hogyan, csak nyerjük meg a meccseket. Természetesen csodálatos érzés a hálóba találni, és bevallom, várom azt, mikor veszik már mások is észre, hogy eredményes vagyok. Jó lett volna például a ligaválogatottban játszani a Milan ellen... Ám nem bánkódom: alakuljon bárhogy is az élet, a Fradival menetelünk tovább az élvonal felé…”