A győriek B-csapata is remekül futballozik

Névtelen játékosokkal érkezett a Győr a diósgyőri bajnoki mérkőzésre.

Pontosabban Dorogi Attila és Nyári Tibor olyan messze van az ETO első keretétől, hogy a többiekkel ellentétben az ő mezükön csak szám volt, név nem.

Olyan dressz még nem készült, hiszen a kisalföldiek úgy kalkuláltak, e játékosokra nem lesz szükség…

Tekintettel arra, hogy a keddi Győr–MTK kupamérkőzés (2–1) után pénteken a fővárosi kék-fehérek szinte összecsuklottak a Fehérvár ellen (0–4), mi is arra voltunk kíváncsiak, mire lehet képes két kupaelődöntő között az ETO.

Dragoljub Bekvalac alighanem már a szerdai visszavágóra gondolt, amikor a kezdőcsapatba jelölte a két fiatalt, közülük egyébként Dorogi Attilának ez volt élete első NB I-es mérkőzése (Stark Péter, a győriek rutinos labdarúgója csapatkapitányként a kezdő sípszó előtt odaballagott az újonchoz, megsimogatta a fejét, megveregette a vállát, miközben vélhetően valami olyasmit mondhatott neki, hogy „Nyugalom, minden rendben lesz…”)

A futballakadémiákon tanítják az erős és pontos fejeseket, s az esetleges leckék során érdemes lesz elővenni a DVTK–Győr bajnoki 33. percében történteket. Lapunk a héten nagy cikkben emlékezett meg a 150. élvonalbeli gólját megszerző szombathelyi Kenesei Krisztiánról, és akkor hozzátettük, a ma is aktívak közül a paksi Tököli Attila, a zalaegerszegi Waltner Róbert és a diósgyőri Tóth Mihály van még száz fölött. A vendégek mégis éppen Tóth Mihályt hagyták egy pillanatra őrizetlenül, aki a remekül középre csavart labdát ragyogó mozdulattal, ráadásul hatalmas erővel fejelte a felső sarokba – maradjunk annyiban, van, aki rúgni nem tud akkorát, mint amekkorát Tóth Mihály fejelt…

Noha Jäkl Antal nem játszhatott kupamérkőzésen, mégsem mondhatnánk, hogy vele a győriek meggyengültek volna, olyannyira nem, hogy a 38 éves védekező középpályás egyszer előremerészkedett, és ha már ott volt, újból vezetést szerzett az ETO-nak.

De erre is volt válasza a Diósgyőrnek, nem is akármilyen: a csereként beálló Szrdjan Sztanics megrúgta a bajnokság talán legszebb gólját; a labda úgy vágódott a jobb oldali kapufa és a léc közé, hogy ott már egy kifli sem fért volna el…

Nem csoda, hogy a rendkívül lelkes, a mérkőzést ezúttal is végigszurkoló diósgyőri drukkerhad eksztázisban ünnepelte a gólt, ám mégis csaknem botrányba fulladt az összecsapás. Történt, hogy Bajzát Péter a hajrában lesről indulva leültette Köteles Lászlót, és a hálóba emelte a labdát, majd a szájára tett mutatóujjával intette csendre a hazai publikumot. Mondani sem kell, hogy a játékvezetői ítélet és a csatár gesztusa fölöttébb felbőszítette a DVTK híveit, akik közül többen a pályára befutva akartak elégtételt venni (őket a biztonságiak állították meg az alapvonalnál), majd a mérkőzés végén szotyolászacskók tucatjai repültek az öltöző felé ballagó játékvezetői trióra…