Már nem kispályás

Sokan biztosra veszik, nem ússza meg a pályafutását Aranylabda nélkül: a türelmetlenebb szurkolók kedvéért tudna mondani egy évszámot?Sokan biztosra veszik, nem ússza meg a pályafutását Aranylabda nélkül: a türelmetlenebb szurkolók kedvéért tudna mondani egy évszámot?

Várjunk még azzal az Aranylabdával! Hosszú út vezet odáig, és rengeteget kell dolgoznom, sok-sok bajnokságot, kupát nyernem, hogy méltó legyek a kitüntetésre. Persze nem tagadom, csodálatos lenne, ha egy nap én vehetném át a gömböt.

Egyelőre csak a rendes labdával játszadozhat, azt viszont mesterfokon teszi. Persze könnyű trükköznie annak, aki fél gyermekkorát a futsalpályán töltötte…

Négyéves koromtól kezdve egészen tizenegy éves koromig űztem a sportágat otthon, és még ma is imádom. Akárhányszor hazamegyek Brazíliába, mindig leugrom játszani, nincs annál jobb, mint esténként a barátaimmal kispályázni.

Maradjunk a nagypályánál: megszokta az olasz futballstílust?

Más a közeg, mint Brazíliában, és sokszor nehéz érvényesülni. Nem panaszképpen mondom, de itt mérkőzésről mérkőzésre tapasztalom, milyen kemények és erőszakosak a védők. Meg kell tanulnom óvatosnak lenni, és inkább menet közben, futtában várni a labdát, mintsem helyből megindulni vele.

Ha már a hátvédeket szóba hozta, ki volt a legjobb védő, aki ellen valaha futballozott?

Sok kemény játékossal találkoztam, számos rangos csapat ellen szerepeltem, a legnagyobb kihívás azonban még mindig az edzéseken helytállni. Tudja, Paolo Maldinit egyetlen csatárnak sem kívánnám ellenfélként.

Pedig szerdán a Puskás Ferenc Stadionban néhány magyar támadónak ez jut osztályrészül… Mit tud Magyarországról?

Nem ismerem az országot, de sokat hallottam róla.

Mit?

Van némi fogalmam az ottani csapatokról, az emberekről, az internet segítségével megtudtam már egyet s mást.

Felvetődik a kérdés: mi jelenti az ösztönzést ilyen barátságos fellépésen?

Akár barátságos meccsről van szó, akár tétmeccsről, nekünk mindig meg kell mutatnunk, mit tudunk, miért hívják a csapatot Milannak. A legfontosabb, hogy a szurkolókat kiszolgáljuk, nekik örömet szerezzünk.

A meccs egyik vonzereje, hogy csapatában alighanem szerepelnek honfitársai is. Mivel magyarázza, hogy a brazil futballista világszerte fogalommá, márkajeggyé vált?

Amelyik ország csak a közelmúltban olyan labdarúgókat adott a világnak, mint Kaká, Ronaldinho vagy Ronaldo, a Fenomén, arra mindenki odafigyel. Ne felejtsük, a földkerekség legjobb játékosairól, aranylabdásokról beszélünk.

Korábban számtalanszor hangoztatta, hogy Ronaldo az abszolút példaképe. Azóta a csatár szakmai és magánéleti mélységeket is megjárt – továbbra is ő jelenti az origót?

Még mindig ő a bálvány. Annyit tett a válogatottért, olyan nyomot hagyott a világ labdarúgásában, mint talán senki más.

Legendákat mesélnek a két nagy Porto Alegre-i klub, az Internacional és a Gremio szembenállásáról. Az Internacional volt játékosaként miként emlékszik a városi vetélkedésre?

Főleg utánpótlás-mérkőzéseken éltem át a derbi varázsát, és komolyan mondom, az a párharc felér egy Milan–Interrel. Óriási felhajtás, szurkolói tömegek, szikrázó csata.

Aztán jött a nagy ugrás, kétezer-hét nyarán megvásárolta a Milan. Hogyan viselte, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok miatt az első fél évben tétmérkőzésen nem játszhatott?

Nehezen. Rettentően vártam, hogy végre igazi meccsen is játszhassak, az edzéseken azonban igyekeztem úgy teljesíteni, mintha tényleg hétről hétre bajnokin kellene helytállnom.

Megszokta, megszerette Milánót?

Igazi otthonra leltem, a csapatban is mindenki szeretettel, kedvesen bánik velem, és a pótcsaládomnak is nagyon sokat köszönhetek. Egy paraguayi fiúval, Cristiánnal és édesanyjával lakom együtt, és bár nem vér szerinti rokonaim, tényleg olyan érzés, mintha a saját testvéremmel és anyámmal élnék. Támogatásuk, segítségük nélkül sokkal nehezebben boldogulnék.

Hiányzik Brazília?

Mindenem megvan Milánóban, egy dolgot azonban nem lehet pótolni: az igazi barátaimat otthon hagytam. Cristián mellettem áll, jóban-rosszban számíthatok rá, de rajta kívül kevesen vannak itt, akiket őszintén a barátaimnak nevezhetek.