Szétesés nincs, irány a dobogó!

klubelnök arról tájékoztatta lapunkat, hogy a játékosok percre pontosan megkapják tavaszi fizetésüket és a prémiumokat.

Ez így igaz – válaszolta felvetésünkre Mészöly Géza. – A klubvezetőség valóban mindent elkövet, és az őszről vannak ugyan elmaradások, de valóban nem foghatjuk az anyagiakra a rossz szereplést.

Akkor mi vagy ki a felelős azért, hogy a Vasas ennyire szétesően futballozik?

Ebben nem értünk egyet. Olyan meccseket játszottunk egymás után, amelyeken ha mi rúgjuk az első gólt, minden másként alakul.

Ez elméletben jól hangzik, de a tények makacs dolgok: sima vereség az MTK-tól, gyenge játékkal újabb kudarc otthon a Siófoktól, majd pofon Diósgyőrben és most Pakson.

Mutasson nekem olyan csapatot, amely gond nélkül átvészeli, ha négy meghatározó futballistája esik ki egyszerre. Németh Norbert Oroszországba szerződött, Lázok János és Petar Divics sérült, Tóth Andrást pedig hosszú időre eltiltották. Ha ők rendszeresen játszanának a tavasszal, állítom, hogy most a bajnoki címért küzdenénk. Sajnos nélkülük egészen más a csapatjátékunk. Amíg az ősszel úgy tudtunk támadni, hogy Petar Divics rendszeresen megtartotta a labdát, amíg felzárkóztak a többiek, most mintha rúgófalról jönnének vissza felívelt vagy felpasszolt labdáink. És akkor még nem beszéltem arról, mennyire hiányoznak Németh Norbert góljai, váratlan megoldásai, Lázok János robbanékonysága és a csapatkapitány Tóth András személye.

Tehát azt mondja, szó sincs szétesésről?

Nincs bizony. Pakson is megvoltak a ziccereink, és ha Szasa Dobrics betalál, nem kapunk ki. Tudomásul kell venni, hogy jelenlegi csapatunk kevesebb lehetőséget teremt az ellenfél kapuja előtt, és ezeket kivétel nélkül ki kellene használnunk a sikerhez. S nem győzöm hangsúlyozni: egyszer már lőjük mi az első gólt, hátha múlik a görcs…

Nem érzi úgy, hogy a játékosok fejében nincs rend? Hogy megzavarja őket a bizonytalan jövőkép?

Így is hajtanak a fiúk, Diósgyőrben és a Haladás ellen a második félidőben tíz emberrel is keményen küzdöttek. De elismerem, a játékosokra is hatással van, hogy mi zajlik a háttérben a klub jövőjével kapcsolatban.

Ön például hogyan tervezi a jövőt? Néhány napja több klubbal kapcsolatban is emlegették a nevét.

Nem tárgyaltam senkivel. Illetve Markovits Lászlóval már igen, az elnök úr kijelentette, hogy számít rám, én pedig azt mondtam neki, minden ideköt a Vasashoz, és ha stabilizálódik a háttér, továbbá erős kerettel vághatunk neki a következő idénynek, eszem ágában sincs elmenni. Részese szeretnék lenni a Vasas centenáriumának, lehetőleg megerősített csapattal.

Hisz ebben?

Hiszek, mert tudom, milyen tárgyalások zajlanak a háttérben.

S mire gondolt Pakson 0–3-nál? A szép jövőre?

Arra, hogy a kispaddal együtt mindjárt a föld alá süllyedek. A Paksot ősszel nagyon megvertük, rúgtunk neki egy ötöst, de amikor ebbe a városba jövünk, mindig kikapunk. De tudja, miért vagyok optimista? A Haladás-meccs is bizonyította, hogy nekünk az erősebb csapatok ellen jobban megy, most pedig fogadjuk a Debrecent, és megyünk Zalaegerszegre. Hiszek a bravúrokban, nem mondtunk le a bronzéremről.