Fülöp nagyon dühös
Fülöp Mártonnal madarat le hetett volna fogatni. Vége volt a Málta elleni vb-selejtezőnek (3–0), amelyen azért védett, mert Babos Gábor Tiranában megkapta a második sárga lapját, s emiatt természetesen a lelátóra szorult – illetve oda sem, mert visszautazott Hollandiába –, ám ez cseppet sem számított. Fülöp Márton magabiztos, olykor bravúros teljesítményt nyújtva bizonyította, hogy Erwin Koeman szövetségi kapitány rá is bármikor számíthat.
Arról beszélgettünk, mennyire értékes, hogy a válogatottnak két remek kapusa van, és ő azt mondta, ez annak is köszönhető, hogy rendszeresen véd az angol Sunderlandben, ami magabiztosságot kölcsönöz neki, és magától értetődő módon nő a meccsrutinja is, elvégre csapata mégiscsak a Premiershipben, a világ legjobbnak tartott bajnokságában szerepel.
Így utazott vissza a válogatott mérkőzés másnapján Sunderlandbe, ahol október óta az ő nevével kezdődött az összeállítás. Aztán eljött a szombat, következett a West Ham elleni mérkőzés, és Ricky Sbragia menedzser félrehívta a magyar kapust…
„Néhány órával a kezdés előtt elmondta, hogy frissíteni szeretné a csapatot, és az én posztomon is vált – idézte fel Fülöp a történteket. – Átfutott az agyamon, hogy a legutóbbi meccsünkön, a Manchester City ellen engem választottak a mezőny legjobbjának, kivédtem Robinho tizenegyesét is, és a vereségért senki sem okolt, sőt. Dühös lettem, mert szerintem nem ezt érdemeltem az utóbbi öt-hat hónapban nyújtott teljesítményem alapján. Váratlanul ért a menedzser döntése, aki elmondta, tökéletesen elégedett velem, és nem tudott magyarázatot adni a cserére, szerintem nincs is elfogadható indok rá. Az utóbbi fél évben egész biztosan én nyújtottam a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a Sunderlandben, és bár az utóbbi időben sok vereséget szenvedtünk, engem ezek miatt senki sem hibáztatott, tehát aligha a kapusposzt a legkényesebb a csapatban.”
Valamivel több mint két éve Roy Keane, az akkori menedzser azzal csábította Fülöp Mártont Sunderlandbe, hogy első kapusként számol vele, ám eleinte Darren Wardot favorizálta, majd amikor a csapat feljutott a Premier League-be, a felkészülési meccseken Fülöp hiába védett olykor parádésan, az utolsó napokban – a kapusok között brit rekordnak számító hét plusz kétmillió fontért – megvásárolta Craig Gordont, a skót válogatott hálóőrét. Ennyi pénzt soha senki nem ültet a kispadra, ám tavaly októberben a skót megsérült, és felvirradt a magyar kapus napja. Ő pedig élt a lehetőséggel, és nagyszerűen védett.
„Nem értem, de muszáj elfogadnom a döntést. Szerencsére a héten velem volt a menyasszonyom, aki lelkileg nagy támaszt jelent. Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy a jó teljesítmény dacára vissza kellett ülnöm a kispadra, nem sajnálom magamat, hanem úgy készülök, hogy bármikor ismét bevethető legyek.
Idővel majd kiderül, jó döntést hozott-e Ricky Sbragia.”
A sorok között olvasni tudók sejtették, hogy váltás lesz a kapusposzton Sunderlandben. Gordon több helyen szóvá tette elégedetlenségét, burkoltan meg is fenyegette a klubot, hogy ha továbbra is a kispadra szorul, a nyáron elmegy. Emellett a skót szövetség is folyamatosan siránkozott, hogy Gordonon kívül nincs kapusa, és ha ő nem véd, tulajdonképpen egy sincs, míg a válogatott meccsek után a sajtó azzal volt tele, hogy Gordon remekül védett a skót nemzeti csapatban.
„Gordonnal megegyeztünk: nem szerencsés, hogy mi ketten ugyanahhoz a klubhoz tartozunk. Egyikünk sem elégedett a másodhegedűs szerepével, egyikünknek sem felel meg, hogy ül a padon, és a hónap elején felveszi a fizetését. Ennél mindketten ambiciózusabb emberek vagyunk, így a hátralévő hét meccs után el kell gondolkodnunk pályafutásunk folytatásáról. Én mindig először magamban keresem a hibát, de most tényleg tiszta lelkiismerettel tekinthetek vissza a mögöttem hagyott csaknem fél évre, és tudom, nem a teljesítményem miatt maradtam ki a csapatból. Siránkozni kár lenne, de még mindig dühös vagyok.”
