Káprázatos ez a csapat!

Megint kapitány nélkül maradt a híd. Rájátszások ideje van mindenhol, Németország sem kivétel, így aztán Pat Cortinának újra itt kellett hagynia a válogatottat. Kedd reggel még ő tartotta az átmozgató tréninget, aztán kirobogott Ferihegyre, és este már ott ácsorgott az EHC München kispadja mellett. Itthon az első harmad végénél tartottunk, amikor ott bedobták a pakkot. Hogy meccs közben a német vagy a magyar névsor pergett-e a tréner fejében, ki tudja…

Mindenesetre a másodosztály elődöntőjének sűrűsége miatt a mester nem is látja már a mieinket a héten, csak hétfő délután, amikor a magyar küldöttség átteszi székhelyét a bajor fővárosba, és megkezdődik a szombatig tartó edzőtábor. Addig is a két segédedző, Énekes Lajos és Diego Scandella az elektronikus kommunikáció minden vívmányával tartja a kapcsolatot a főnökkel, hogy ő továbbra is képben legyen. Egyébként az optimális sorösszetétel megtalálása végett az első, Norvégia elleni meccsen is átengedte a gyakorlati munka elvégzését, és a háttérből szemlézett.

Ezúttal is lett volna mit.

A válogatott ugyanis megint nagyot domborított. Jóllehet a második percben Martin Laumann Ylven elől gyakorlatilag elkorcsolyázott a védelmünk, így ő két lövőcsel után az üres jobb sarokba emelhetett, de aztán magunkhoz tértünk. Persze az is kellett hozzá, hogy az első szünetre 0:8 legyen a büntetőpercek aránya. Az egyenlítő gól előtt például éppen újra jégre lépett egy piros mezes, mire kiküldtek kettőt, és Ladányi Balázs háborítatlanul gyalogolhatott a kapuig. Ettől pedig úgy belelendültek a srácok, hogy rendesen megsorozták Ruben Smitht. Főleg a már előző nap is szenzációs Peterdi Imre, Vas Márton, Ladányi Balázs trió volt aktív és kombinatív. Godó aztán hátul is teljesített, úgy összeugrott az egyik riválissal, hogy hason térdelve bámulta a jeget, az emberben meg a közelmúlt ismeretében meghűlt a vér… De aztán Prohászka Zoltán, az egyik gyúró még a szünetben is sózsákozott vele a palánkon kívül, aminek a fordulás utánra meglett az eredménye. A kedd este nemcsak sorszámban, hanem minőségben is első sor Vas, Ladányi, Peterdi sorrendben ért a koronghoz, de úgy, hogy a bal sarokból induló adogatás a bal felsőbe kanyarított fonákgóllal zárult!

Budai Krisztián ezalatt hibátlanul dolgozott a ketrecben, és néha a szerencse is velünk volt, elöl is, hátul is – bizonyíték erre Benk András gólja, amelynél a szapporói hős a vasról elé repülő pakkot mellelte be a gólvonal mögé.

Ám a „jó csapatnak van szerencséje” kitétel ezúttal is ült, mert – nem kevesebb – parádé folyt a jégen, két napon belül a második zakó nézett ki a vbnegyeddöntősnek. Igaz, fáradni látszott a brigád a finisre. Azért a korábban látott sok bodicsek nyomán kialakuló bunyókban sem maradtunk alul, az egyszer csúnyán plexire tett célpont, Nagy Gergő és a megtámadott, percekkel korábban a negyedik találatot bevivő Horváth András is állta a sarat.

Úgy harminc óra leforgása alatt kétszer nyertünk tehát a jó sornyi ügyes emberét még nélkülöző, olimpiai résztvevő Norvégia ellen, amely ezzel a két zakóval utazik a szomszédba, ahol csütörtökön és pénteken Szlovákia válogatottjával meccsel.

Mi pedig úgy arattuk a második győzelmet, hogy a minden bizonynyal vb-kerettag Fekete Dániel és Szuper Levente pihent, Ennaffati Omar meghúzódott combja miatt nem játszott, hogy a Kovács Csaba vállában lyukas rotátorköpenyről már ne is beszéljünk…