Felfedezte a világ a futballunkat
New Yorkban is téma a magyar futball.
A világ egyik leghíresebb napilapja – némiképp meglepő módon – a minap hosszasan elemezte a magyar labdarúgás múltját és jelenét, a cikk a legendás Aranycsapat eredményeit és leghíresebb játékosait felidézve felveti a kérdést: előfordulhat-e, hogy majd hatvan év után, Puskás Ferencéket követően újra világhírű csapata legyen a magyaroknak?
„Magical Magyars” (Varázslatos magyarok) – célzott Jack Bell újságíró Erwin Koeman válogatottjának mostani eredményeire. A magyarok a dánokkal azonos pontszámmal a csoport élén állnak, kürtöli világgá a kolléga, Torghelle Sándort és Hajnal Tamást pedig név szerint is kiemeli.
Hogy a New York Times beszámolója mekkora jelentőségű?
Mondjuk úgy: a lap olyan ritkán foglalkozik a magyar focival, mint a Fürge Ujjak az amerikai baseball-ligával…
Az ezután természetes, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapja mellett Hollandiában is egyre gyakrabban kerül napirendre a magyar válogatott. A Studio Sport nevű televíziós csatorna legutóbbi beszélgetős műsorába Ronald Koemant hívta meg vendégnek, a téma mi más lehetett volna, mint a bátyja dirigálta együttes. Erwin Koeman érdeklődésünkre elmondta: öccse jó hírverést csapott neki – és persze a magyar csapatnak.
„A Studio Sport holland sportcsatorna, Ronald pedig rendszeres résztvevője az elemzéseknek – árulta el a kapitány. – Sok szó esett a magyar válogatottról, a játékosokról, elemezték a válogatott esélyeit is. Maradjunk annyiban, jó reklám volt ez a magyar futballnak Hollandiában. Ronald mosolyogva azt is elárulta a végén: büszke és kicsit irigy is a csapatomra. Jól-esett…”
A Koeman fivérek gondolkodásmódjáról is szó esett: Ronald bevallotta, amíg ő kevesebbet rizikózva az egyenes úton szeret haladni, Erwin igazi kalandor. Utóbbi nem is tagadta ezt.
Erwin Koeman. – Amikor Mechelenbe igazoltam, többen is a fejemhez vágták, hogy egy belga kiscsapatban elveszek majd, aztán tessék: bajnok és KEK-győztes lettem, és karrierem legszebb időszakát töltöttem ott. Habár testvérek vagyunk, habitusunk teljesen különböző. Ronalddal ellentétben én nem félek kockázatos, vagy legalábbis annak tűnő döntéseket hozni. Testvéremet már az is meglepte, hogy egyáltalán vállaltam a magyar válogatott irányítását, szerinte túl nagy fába vágtam a fejszémet, én viszont úgy véltem, remek kihívás ez a munka. Az albánok és a máltaiak elleni találkozón is volt néhány döntésem, amellyel nemcsak a magyarországi újságírókat, hanem az ellenfelet is megtévesztettem. Néha muszáj váratlant húzni, máskülönben nincs esélyed a sikerre.”
