Üdvöz légyen, Géza fia!

Azon a napon, amelyen Wittmann Krisztián meglátta napvilágot, Fehérvár önfeledten ünnepelt. 1985. május 22-én, az UEFA-kupa döntőjének visszavágóján a Videoton idegenben 1–0-ra legyőzte a Real Madridot, egy csodálatos menetelés méltó befejezéseként. Wittmann Géza az 57. percben állt be, az ő beadása nyomán született meg a győztes gól Májer Lajos jóvoltából. E felejthetetlenül boldog napon adott életet itthon a felesége Krisztiánnak.

Az édesanya, Zabó Erika első osztályú kosaras volt, fia az ő sportágát választotta, és a hét végén főhőse lett a pécsi férfi kosárlabdázás első kupaaranyának. Az elődöntőben együttese legeredményesebb játékosa lett, a vasárnapi fináléban pedig a PVSK legjobb magyarja a Falco ellen. A mezőnyből nyolcszor dobott kosárra, hét bement.

„Sokkal jobb olyan hangulatban kosárlabdázni, amilyen a szombathelyi döntőn uralkodott, jobban is koncentrálok – véli a főszereplő. – Sztojan az időkérésnél azt kérte, hogy csak a játékra figyeljünk, ne üssünk vissza.” Ivkovics edző tanácsa azzal kapcsolatban jön szóba, hogy rákérdeztünk: miért kapott egyet Kálmán Lászlótól? „Én ezeket elfelejtem, a meccs hevében előfordul, azóta pedig annyi minden jó történt velünk” – folytatja.

A bedobó – aki természetesen Albacomp-nevelés – úgy érzi, már Pécshez is tartozik, és nem bánná, ha itt teljesedne ki a pályafutása: „Itt jutottam több szerephez a felnőttcsapatban, jövőre is szól a szerződésem, és úgy tűnik, együtt marad a társaság. A közösség jó, a közönség szeret minket, Sztojannal pedig mindannyian kijövünk.”

A Wittmann szülők gyakran útra kelnek a Fehérvár közeli Csórról a fiuk meccsére, szokták is értékelni a teljesítményét. Ahogy ő is szereti édesapja sportágát, és a külföldiek közül éppen azért a csapatért szorít, amelynek kiejtéséért az 1985-ös UEFA-kupa-negyeddöntőben Wittmann Géza tette a legtöbbet.

„Én nem divatból vagyok Manchester-drukker, már az 1999-es BL-győzelem előtt az voltam édesapámmal együtt” – mondja, majd rátérünk a ’85-ös Unitedre és Videotonra. – Mindenki gratulálni szokott nekem, apukámat üdvözölve, sokan hozzáteszik, hogy ők is kint voltak a meccsen, és édesapám mekkora nagy gólt lőtt szabadrúgásból. Pedig ha kint lettek volna, nem mondanák, hogy micsoda találat volt, kellett hozzá a szerencse. De nekem ez a kedvencem, bár az összeset láttam már többször az akkori sorozatból.”

Azt is, amely a negyeddöntő tizenegyespárbajában született Wittmann Géza jóvoltából.