Már rutinos a 250-ben

Ha azt az egy tesztet nem számítjuk, jóformán fél évig nem ült motoron. Mennyire lesz nehéz megszokni az új versenygépet?

A jót mindig könnyebb megszokni, úgyhogy nem izgulok. Már csak azért sem, mert amikor tavaly megsérült a csapattársam, és átülhettem az ő gyári Apriliájára, könnyedén hoztam a jó időeredményeket. A mostani teszten is megmutatkozott, hogy számít a tapasztalat, hogy nem kell sok idő az alkalmazkodáshoz, hiszen rögtön az első napon egy másodperccel gyorsabb voltam, mint korábban bármikor, és folyamatosan gyorsultam. Pedig ez még nem is a valódi gyári motor, az RSA Aprilia volt, azt majd csak a harmadik versenyen kapom meg, addigra készül el.

Jól sejtem, hogy a gazdasági válság miatt nem tudtak a megszokott ritmusban készülni?

Persze, a válság mindenkire hatással volt a technikai sportokban. Nekünk is nehéz volt nekivágni az új szezonnak, még most is hiányzik néhány támogató. Tudja, nekünk mindent euróban kell fizetni, a szerelőket, a motort, mindent, s most, hogy az euró ötven forinttal többe kerül, mint tavaly, ez egyáltalán nem egyszerű, sőt… Sokáig abban sem voltunk biztosak, hogy minden összeáll-e az idénykezdetre, s az utolsó néhány hétben bizony nagy volt a kapkodás, de most már rendben vagyunk, ami főleg annak köszönhető, hogy a Max City mellénk állt főtámogatóként.

Mekkora hátrányt jelent, hogy nem teszteltek annyit, mint a többiek?

Biztosan kell némi idő, hogy összeszokjunk, hiszen a szerelőim is teljesen újak, de már egy teszt – vagyis három nap – után biztos vagyok benne, hogy jól tudunk majd együttműködni, mert nagyon profik.

Nemcsak a szerelői újak, a csapattársa is, ráadásul Mattia Pasini személyében ismét remek pilótát szerzett magának a Team Tóth. Mit gondol, az ön szereplésére milyen hatással lesz a szupergyors csapattárs?

Egyelőre nem tudtunk túl sokat együtt dolgozni, hiszen azon az egy teszten ő is inkább saját magára koncentrált, és arra, hogy a lehető legtöbb kört megtegye. De nagyon jó fej, megkedveltük egymást.

A tavaly megsérült keze hogy bírta a terhelést?

Semmi baja sem volt, szinte meg sem éreztem, hogy napi hatvan-hetven kört tettem meg. Úgy látszik, jót tett a sok edzésmunka, amelyet a téli szünetben elvégeztem, kis túlzással annyit futottam, mint egy maratonista.

Milyen eredménnyel lenne elégedett az idén?

Átlagosan egy másodpercet kellene gyorsulnom ahhoz, hogy folyamatosan pontszerző helyeken motorozzak, szerintem menni fog. Remélem, már Katarban sikerül bekerülni a legjobb tizenöt közé, a harmadik versenytől kezdve pedig, amikor már meglesz az RSA-m, már bármi megtörténhet – akár előrébb is kerülhetek.

Egy vagy két motorral vág neki az idénynek?

Világéletemben egy motorom volt, most sem lesz másként. Úgy gondolom, ezzel nem leszek egyedül, hiszen ez az utolsó előtti olyan év, amelyben kétütemű gépekkel versenyzünk, s az Aprilia el akarja adni a motorjait, nem akar újabbakat gyártani. Ha jól tudom, mindössze négy pilótának – Simoncellinek, Bautistának, Lüthinek és Abrahamnak – lesz két motorja az idén, a többiek eggyel szállnak harcba a pontokért.

Rögtön a nyitó verseny villanyfénynél zajlik. Milyen érzés sötétben motorozni?

Ugyanolyan, mint világosban. Csak az árnyékot kell megszoknia az embernek, mert attól olyan érzésed van, mintha folyamatosan meg akarna előzni valaki, de ha ez sikerül – és nekünk tavaly sikerült –, az esti verseny semmiben sem különbözik a nappalitól. Bár nem szeretem különösebben ezt a pályát, számomra ez az első esély a pontszerzésre, és szeretném kihasználni a lehetőséget.