Drapál győzött legutóbb

A hatvanas és a hetvenes években a magyarok a géposztály főszereplői közé tartoztak: a vasfüggöny és a hidegháború ellenére is sokan kijutottak a világbajnokságra, s nemcsak kijutottak, sikeresek is voltak. Többek között erre az időszakra esett az első magyar nagydíjgyőzelem is…

Három nevet mindenképpen ki kell emelni. Drapál Jánosnak szólt először a magyar himnusz világbajnokságon (1971. július 18., Brno), s ez a verseny magyar szempontból máig a legsikeresebb viadalnak számít, hiszen Drapál mögött honfitársa, Szabó II László végzett a második helyen. Drapál több érmet már nem gyűjtött be a 250 köbcentis kategóriában, igaz, még hatszor volt pontszerző, míg a legjobb összetettbeli eredménye 1971-ből való, amikor is kilencedikként végzett. Szabó II László 1968-ban mutatott fel ugyanilyen produkciót összetettben, de ő kétszer állhatott fel a dobogóra – a fent említett cseh viadalon kívül az 1970-es francia versenyen, amelyen harmadikként ért célba. Emellett 13-szor volt pontszerző.

A fent említett két úriember mellett Marsovszky Gyula volt még érmes a negyedliteres géposztályban, ő azonban 1956-ban disszidált, és sikereit nem magyar, hanem svájci színekben aratta. A remek pilóta 1966-ban ezüstöt szerzett, 1971-ben bronzot, és ugyanebben a szezonban Monzában megnyerte a Nemzetek Nagydíját. Összesen 25-ször szerzett pontot, és a legjobb idénye Drapálhoz hasonlóan az 1971-es volt: összetettben a hatodik helyen végzett.

A nagy trió mellett a hatvanas és a hetvenes években a 250-es vb-n szerepelt még idősebb Reisz János, Sigora Miklós, Vlaszati János, Holmár István, Szabó Péter, Repits Géza, Juhos Árpád és ifjabb Reisz János is. Közülük Repits, Juhos és ifjabb Reisz azzal büszkélkedhet, hogy vb-pontszerző helyen motorozott. Repits legjobb eredménye egy hetedik pozíció volt az 1972-es Keletnémet GP-n. Juhos legjobb helyezése is erről a viadalról való: őt nyolcadikként intették le a Sachsenringen. Ifjabb Reisz János a legjobb motorozását az 1974-es Nyugatnémet GP-n mutatta be: a hatodik helyen zárt.

A 70-es évek után több szempontból is igen hosszú szünet következett. A 80-as, 90-es években csak egyetlen magyar induló fordult meg a 250-ben: Harmati Árpád, 1989-ben. Aztán a 21. században szerencsére megváltozott a helyzet. Többszörösen is. Drukkolhattunk Rizmayer Gábornak, Talmácsi Gergőnek – ő Talmácsi Gábor öccse – és Győrfi Alennek is. Tóth Imréről jelenidőben kell beszélnünk, hiszen ő 2007 óta állandó szereplője a 250-es mezőnynek, és már hétszer pontot is érdemelt. Tóth Imi a 2007-es Brit Nagydíjon 31 év után szerzett ismét magyar vb-pontot a 250-esek között.