A kilencedik érem egy bronz
Deák Bárdos Mihály (120 kg) már 12. éve tagja a felnőttválogatottnak, első Eb-érmét 2000-ben szerezte (vb-n már 1997-ben dobogós volt), s most, három olimpiával a háta mögött, 34 esztendősen Miskolcra igazolva is bizonyította, képes még kiugró teljesítményre – a vilniusi Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett.
A január óta Repka Attila irányításával készülő nehézsúlyú első mérkőzését ugyan elveszítette (a későbbi ezüstérmes svéd Jalmar Sjöberg tusolta a magyar birkózót), a vigaszág azonban ezúttal tényleg vigaszt nyújtott. A végig piros-fehérben (ez kedvenc csapatának, a Diósgyőrnek a színe) birkózó Deák Bárdos a reményfutamban előbb a bolgár Ivan Ivanovot, majd az orosz Alekszandr Anuncsint verte meg három menetben.
„Örülök a bronzéremnek, nagyon örülök, mert amikor kijöttünk az Eb-re, úgy voltam vele, ha dobogóra állok, már elégedett leszek. A svéd ellen egyszer hibáztam, de összeszedtem magam, a bolgárt és az oroszt is megvertem, orosz birkózót pedig mindig nagy dolog legyőzni. Ez a harmadik hely megerősíti azt az elhatározásomat, amelyet a pekingi olimpia után fogalmaztam meg, hogy még nem akarom abbahagyni, érzek magamban annyi tüzet, motivációt, hogy további érmeket szerezzek” – mondta Deák Bárdos Mihály a versenyt követően.
„Nagyon kellett ez az érem– sóhajtott hatalmasat a telefonba Struhács György szakágvezető. – A kötöttfogásnak legalább egy érmet illik hoznia. Misi jól birkózott, látszott, a másfél perc állásból való küzdelem fekszik neki, ez idő alatt tudja meghajtani az ellenfeleket. A bolgárt is a kondijával győzte le, és az oroszt is felülmúlta erőnlétileg. Ha a svéd ellen sikerrel jár, a döntőig is el tudott volna menni, de ne legyünk elégedetlenek.”
Sajnos Deák Bárdoson kívül a többieknek nem sikerült túl jól az Eb záró napja. Kiss Balázs (96) az első meccsén kikapott a korábbi világbajnok észt Heiki Nabitól, míg az olimpiai ezüstérmes Fodor Zoltán (84) második összecsapásán szenvedett vereséget az olimpiai, világ- és Európa-bajnok orosz Alekszej Misintől. Ő ugyan még elvitte Fodort a vigaszágra, ott azonban a második forduló a végállomást jelentette számára.
„Fodor Zoli vesztes összecsapása nagyon jó, nagy iramú meccs volt, de Zoli sajnos nem volt százszázalékos, ez pedig sokat számított. Ráadásul a vigaszágon alig negyedóra pihenő jutott neki a két meccse között. Márpedig csak tökéletes erőállapotban lehet igazán eredményesen birkózni.”
Eredmények a 16. oldalon
