Nehéz kesztyűk

Kezdek rájönni, hogy nem érdemes bedőlni még a legközkedveltebb állításoknak sem, meggyőződésem például, hogy a pénz egyáltalán nem beszél. Ha képes lenne rá, biztos, hogy most üvöltene, mert ugyan ki szereti, amikor rá hivatkozva hatalmas baromságokat terveznek.

Mint az Universum istálló Hamburgból.

A bokszra (és ezzel áttételesen a sportra is) szerződött társulatnak ugyanis a televízióra (ZDF), a nézettségre, tehát az anyagiakra hivatkozva támadt az az ötlete, hogy a budapesti gálán nem a hazai közönség előtt szereplő, Magyarországon sportolóként és emberként (együtt: sportemberként) egyaránt sokra becsült Erdei Zsoltot állítja a középpontba, hanem bizonyos Ina Menzert.

Van-e, aki e nevet nem ismeri?

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg.

És ez így van rendjén. Még akkor is, ha a Kazahsztánban született, német állampolgárságú hölgy 28 éves koráig 23 meccsből huszonhármat nyert meg profiként. Elismerésre méltó produkció, még akkor is, ha elképzelni sem tudom, hogy a feleségem a balcsapottat meg a jobbegyenest tekintse hivatásának. Ez persze mellékszál, lényegesebb, hogy nincs az a dicsőséglista, amelyet látván Ina Menzer miatt ostromolja majd meg a magyar nép a pénztárakat.

Madár, az más. A mi fiunk, ami hazai pályán döntő érv.

Még az is megeshet, hogy az Universum fő attrakciója alatt a magyar nézők tüntetőleg kivonulnak a teremből, s magára hagyják az újabb címvédésre készülő, túlmenedzselt Inát. Ha rám hallgatnak – elvégre lovagias nép a miénk –, a hirtelen támadt szabad idejüket olvasással, társasjátékkal vagy vásárlással töltik el, elvégre ezt jegyzi hobbiként az egykori kazah, amikor éppen nem pofozkodással igyekszik hitet tenni a női egyenjogúság mellett.

Vagy moziba mennek, megnézik, mondjuk, a Nehéz kesztyűk című filmet. Kicsit dogmatikus, kicsit szájba rágós, de a főszereplő igazi, klasszikus bokszoló.

Papp Lászlónak hívják.