Minden pénzt megért a belépő

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2009.04.02. 08:10
Címkék
Amit az angolok, a németek, az argentinok vagy éppen a brazilok válogatott meccsről válogatott meccsre átélhetnek, abból most mi is ízelítőt kaphattunk. Végre számunkra is kiderült, milyen az, amikor a futballmérkőzés egyet jelent a népünnepéllyel. A rég várt reményeink szerint szeptemberben újra visszatérő hangulatba már órákkal a kezdés előtt beleszagoltunk – ha létezik szippantás a jóból, ez az volt… Hát még ami ezt követte!

is, de valahogy jusson be. Amíg a remélt alkut megköti, pirosfehér-zöldre pingáltathatja az arcát: a pereces és a lobogóárus között két hölgy zászlót vagy szívecskét fest bárkire. Ottjártunkkor éppen egy anyuka bővíti sminkjét egy nemzeti színekben pompázó szívvel, majd következik a zászlót választó kisfia, miközben ezt az apuka mosolyogva fényképezi. No lám, 2009. április elsejére eljutottunk odáig, hogy egy focimeccs családi programmá vált Magyarországon.

18.10: „Jegyet vennék…” Már te is?! Akinek van „zsugája”, azt taglalja, hogyan jutunk tovább. Az egyik kapu előtt bebocsátásra váró háromtagú baráti társaság egyik tagja így magyaráz: „Kiszámoltam, ma nyerünk, aztán szeptemberben megverjük a svédeket és a portugálokat is, majd Portugáliában és Dániában ikszelünk, és ezzel máris kint vagyunk Dél-Afrikában.” Ámen!

18.17: A magyar válogatott tagjai jönnek ki melegíteni – legalább hatezer drukker ovációja közepette. Néhány éve egy mérkőzésen jöttek össze ennyien… Zúg a „Hajrá, Magyarország!” meg a „Ria, ria, Hungária!”. Szép esténk lesz…

18.48: A szokásoknak megfelelően egyenként mutatják be a magyar csapat tagjait, minden egyes nevet akkora taps kísér, hogy az a gyanúnk támad: csütörtökön többen is a fülészeten kezdik a napot. Azért akad egyenlőbb az egyenlők között is: a legnagyobb őrjöngést az a mondat váltja ki, hogy „Kilences mezben az első számú gólvágó: Torghelle Sándor!”.

18.57: Felcsendül a Himnusz, szívet melengető látvány, amint piros-fehér-zöldbe öltözik a Puskás Ferenc Stadion. A hagyományoknak megfelelően a Bközép természetesen hamarabb a nemzeti imádság végére ér: a többség még a „Balsors, akit régen tép”-nél jár, amikor a leglelkesebbek már tombolnak. 2009, hozz reánk víg esztendőt…

19.00: Harminchatezer ember néma vigyázzállásban emlékezik a minapi, elefántcsontparti stadionkatasztrófa áldozataira. Aztán hirtelen felcsendül a kórus: „Ocskay Gabi! Ocskay Gabi!”.

Az eddig látott mosolyt felváltják a könnycseppek…

19.08: „Góóóóóóóóóóóóóól!” Noha az eredményjelzőn Huszti Szabolcs fényképe jelenik meg, a mesteri találatot Hajnal Tamás jegyzi. A hangulat leírhatatlan – egy jól eltalált szabadrúgás bőven elég ahhoz, hogy a mezőny legalacsonyabb tagja egy ország szemében hatalmasra nőjön.

19.43: Egy csel, majd még egy, végül egy remek lövés: „Góóóó…” Mégsem gól… Dzsudzsák Balázs már az első félidő vége előtt lezárhatná a meccset, fájdalom, a labda épp elkerüli a bal felső sarkot. Azt ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy a nézők csalódottan huppannak vissza székükre, hiszen élvezik a találkozó minden egyes pillanatát.

20.07: Húúú! Ezt megúsztuk… Egy máltai ellencsapást követően roppant veszélyes helyzet alakul ki a kapunk előtt, ám anynyi magyar játékos vetődik a labda útjába, hogy amit Kőműves Kelemen felhúzott, az kismiska volt ehhez az élő falhoz képest.

Nyilvánvalóvá vált: a magyar kapu ezúttal is bevehetetlen!

20.39: Erwin Koeman cserél: Dzsudzsák Balázs helyére Vadócz Krisztiánt küldi be. A beszálló játékos nyomban továbbítja a szövetségi kapitány üzenetét Halmosi Péternek: „Cucu, húzódj ki a középpálya bal oldalára!” S Halmosi Péter kihúzódik. A következő másodpercben máris nála a labda, Huszti Szabolcsnak továbbítja, aki azon melegében kanyarítja középre, ahol érkezik, sőt mit érkezik, repül Gera Zoltán, és gyönyörűen fejel a kapuba. Hirtelenjében két dolog jut eszünkbe: 1. Erwin Koeman megint zseniálisat húzott; 2. Ha valaki, akkor Gera Zoltán megérdemelte ezt a gólt.

20.53: A slusszpoén, a hab a tortán, a csattanó, és még sorolhatnánk a jelzőket, de maradjunk a lényegnél: miközben a közönség felállva tapsol és ollézik, Juhász Roland megszerzi a harmadik magyar gólt. A boldogság leírhatatlan! De talán nem múlandó… Gyakorlatilag a középkezdésre sincs idő, óriási ünneplés kezdődik. A játékosok úgy hajolnak meg a szurkolók előtt, mintha életük díszelőadásán lennének túl. Futballisták tapsolják a drukkereket, a drukkerek tapsolják a futballistákat, hogy aztán a futballisták és a drukkerek együtt tapsolják Erwin Koemant…

21.01: A labdarúgók bevonulnak az öltözőbe, a szurkolók hazaindulnak. Semmi kétség, ha a kasszák most kinyitnának, 36 ezren állnának sorba a Svédország elleni meccs jegyeiért…

2009 SZEPTEMBER 5.: Folytatása következik!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik