Minden pénzt megért a belépő

17 ÓRA: A rendőrök és az árusok már elfoglalták helyüket, előbbiek ugyan még nem vették fel a sünalakzatot, a többi szektorba vezető bejáratot fokozottan kordonokkal elkerítve őrzik. Hiába, a máltai drukkereket Európaszerte rettegik, hírlik, 168 centire nőtt vezérük két pohár sört is meg tud inni anélkül, hogy az a fejébe szállna… A viccet félretéve: ennél kényelmesebb munkát, mint egy Magyarország– Málta találkozón a szigetországi szurkolókra vigyázni, elképzelni sem tudunk. Persze ha Magyarországnak területi követelése adódna Máltával szemben (vagy fordítva), az más lenne…

17.15: Amennyire szokatlan, annyira örömteli a látvány: a pénztárak egytől egyig zárva vannak. Az egyik bedeszkázott ablakra kiragasztott plakát már a következő programot ajánlja: „Pótkarácsonyozzunk együtt!” Majd ha fagy… Mielőtt rákezdenénk a „Hull a pelyhes fehér hó”-ra, egy fiatalember rángat vissza minket a mába: „Jegyet vennék!” Hát, testvérem, erről lemaradtál… Szegény leszegett fejjel bandukol tovább, így azt sem veszi észre, hogy megérkezik a máltai csapatot szállító busz. Holott arra felpattanva, magát a Sliema Wanderers cserekapusának kiadva talán lett volna esélye a bejutásra…

17.25: Három újabb busz kanyarodik be az Ifjúság útjára: az esztergomiaké, a magyar válogatotté és a békéscsabaiaké. A háromból csupán egyet engednek be a főkapun – nem az esztergomiakét és nem is a csabaiakét… Aki kiszúrja, hogy itt vannak a mieink, integet, tapsol, ha a mobilkészülékével tud fényképezni, akkor fényképez, ha nem, akkor nem. A játékosok közül többen is visszaintegetnek, fotózni persze egyikük sem fotózik. Ezeket a képeket azért nyilván elraktározzák magukban…

17.45:. Ha egy üzlet beindul! A magyar sálat 1000, illetve 1500 forintért kínáló bácsi épphogy kinyitja a két fekete nejlonzacskó egyikét, már hosszú sor kígyózik a nem létező pultja előtt. Készlete percek alatt elfogy, miközben a tisztes haszon miatt a tenyerét dörzsöli, rutintalan bizniszmenként megjegyzi, azért kétszáz sálnál többet is hozhatott volna magával…

17.54: „Nincs eladó jegy?” – próbálkozik egy újabb szerencsétlen (mármint úgy szerencsétlen, hogy neki sem jutott belépő). Nem szép dolog (sőt…), de feltesszük neki a kérdést: mennyit érne meg neki egy tikett? „Akár húszezret is” – vágja rá. „Sajnos nincs” – áruljuk el, ám szívből kívánjuk neki, hogy bármi áron >>>