A végétől eltekintve izgalmas volt…A végétől eltekintve izgalmas volt…
A pályán nem éreztem így – felelte a huszonötödik válogatottságát győzelemmel ünneplő Halmosi Péter. – Végig kézben tartottuk a meccs irányítását, s talán nem túlzok, ha azt mondom, nagyobb különbséggel nyerhettünk volna.
Persze maximálisan elégedett vagyok a három nullával. Csütörtökön már senki sem arra emlékezik, hogy a hajrában tettük biztossá a győzelmünket, hanem arra, hogy három góllal nyertünk.
Ebben a légkörben nem is volt más választásuk, ugye?
Fantasztikus hangulatot teremtettek a szurkolók, ők is megérdemlik az elismerést.
Megjegyzem, nagyon nagy szükség volt rá, hogy ennyien biztassanak minket – a jövőben is elkél majd a támogatásuk. Remélem, a győzelemmel megháláltuk a bizalmukat.
Mi megszavaztuk a mezőny legjobbjának, a kérdés csak az: ön hogyan értékeli teljesítményét?
Nagyon elfáradtam… De panasz talán nem lehet a produkciómra, amit kért tőlem Erwin Koeman, azt megcsináltam. Külön örülök, hogy az első gól előtti szabadrúgást én harcoltam ki. Élveztem a játékot, hiszen ezúttal többet tudtam támadni, mint a korábbi mérkőzéseken. Örömmel tölt el az is, hogy megbizonyosodhattam róla: jó erőállapotban vagyok, hiszen a szombati albániai találkozót követően ezt a meccset is végig tudtam küzdeni anélkül, hogy hullámvölgybe kerültem volna. Azt persze nem tagadom, hogy az öltözőben jó volt egy kicsit megpihenni.
Várja már a szeptember ötödikét?
Persze hogy várom! A svédek elleni mérkőzés megint csak sorsdöntő lesz. Aztán a Portugália elleni is… De egyelőre nem szeretnék enynyire előreszaladni, és bőven beérem azzal, hogy szombaton idegenben megverjük a Portsmoutht. Lehetőleg úgy, hogy én is játszom, mert most úgy érzem, azt a meccset is simán kibírnám…
