Megérkeztek a finnek tehát, edzettek, és rendkívül elszántak voltak. Ami nem csoda: az itt lévő, európai klubokban szereplő játékosok egytől egyig bizonyítani akarják a szövetségi kapitánynak, Jukka Jalonennek, helyük van a világbajnoki csapatban. A rivalizálás óriási, a tengerentúlon szereplők közül nem tudni, ki utazhat majd Svájcba – erre mondanánk: a bőség zavara.
A magyar szövetség természetesen lesi a finnek kívánságait (és így tesz majd a norvégokkal is – velük hétfőn és kedden méri össze erejét Budapesten a magyar válogatott), jó házigazda akar lenni ezúttal is. Nem beszélve arról, hogy 2014-ben A-csoportos vb-t rendezne.
Az elnök, Studniczky Ferenc mindazonáltal csendben, méltóságteljes hangnemben nyilatkozott: „Ünnepre készültünk, de ez az ünnep árnyékba borul. Ocskay Gábor személyé-ben igazi harcost veszítettünk el, aki mindent alárendelt a csapat érdekeinek. Pótolhatatlan veszteség ért minket. Nem csak most, a jövőben is érte fogunk küzdeni.”
Studniczkyt a „hoki nagyhét” jegyében Gyenesei István sportért felelős önkormányzati miniszter négyszemközti megbeszélésen fogadta. Az MJSZ vezetője „Gyenesei”-feliratú, címeres válogatott mezzel ajándékozta meg születésnapja alkalmából a minisztérium első emberét.
A tájékoztatóra eljött a játékosok közül Ondrejcík Rastislav is, az Alba Volán védője, aki letörten mondta: „Nehéz, nagyon nehéz pillanatokat élünk át, de valahogy össze kell szednünk magunkat. Ő is így akarná.”
A válogatott program természetesen változott, a szerdai temetésen ott lesz az egész csapat (a francia bajnoki döntőt elveszítő Briancon három légiósa, Ladányi Balázs, Szélig Viktor és Vas Márton Fehérváron csatlakozik a társasághoz) – rettentően nehéz, fájdalmas nap lesz. Búcsú a társtól. Aki örökre A-csoportos marad…