Most van itt az esély!

Vigasztalásul: a Halcón Avenida ugyanígy járt...Vigasztalásul: a Halcón Avenida ugyanígy járt...

– vetettük fel egy nappal a női Magyar Kupa döntőjének hazai pályán való elvesztése után Székely Norbertnek, az MKB-Euroleasing Sopron 35 éves sikeredzőjének.

Tudom, a negyeddöntőben esett ki az Ibiza ellen... Egyébként hasonló passzban van, mint mi: az Ibizától például kikapott a Spanyol Kupa-mérkőzés előtt is, majd a kupában ugyanettől a csapattól hazai pályán már a nyolc között – ott ugyanis nyolcas döntőt rendeznek. De nem tudom, lehet-e ebből messzemenő következtetéseket levonni... Egy meccs dönti el, ki jut be a döntőbe, vagyis az akkori forma. Mondok egy példát: egy hete tizenkilenc ponttal vertük meg a Pécset, most meg ugye néggyel kikaptunk tőle. Szóval az aktuális tényezők, történések nagyban befolyásolják egy-egy nap teljesítményét.

A kupafiaskó pozitívuma: felszínre kerültek a hibák

Na de ennyire...? Pedig pont azt akartam mondani, az a jelenlegi Sopron legnagyobb erénye, hogy jól szelektál: a fontos meccseket eddig rendre megnyerte.

Igen, eddig ez így volt, aztán most mégis elbuktunk egy fontos mérkőzést. Azt hiszem, ezt nagyon bánja mindenki, de azt is látni kell, hogy összességében a csapat jó úton jár: modern kosárlabdát játszunk, amely felveszi a versenyt Európában bárkivel. Persze vannak hibáink is, ezeken kell javítani a final fourig. A Pécs nagyon jó volt, széttördelte a játékunkat, elzárta egymástól azokat a játékkapcsolatokat, amiket az idény során felépítettünk, és eddig egészen jól működtek. Most azért nem, mert ellenfelünk remekül felkészült belőlük, és nagyon jól védte őket, ráadásul messzire kiszorított bennünket a palánk alól, amihez társult még egy igen indiszponált Sopron. Védekezésünkre viszont nem lehet panasz, hiszen a Pécstől lehet hatvanegy pontot kapni. De a támadójátékunk nem volt pontos.

A fontos most már úgyis az, mi történik Salamancában. Tényleg: odaadta volna a Magyar Kupa-aranyat mondjuk azért, hogy cserébe döntőbe jut együttese az Euroligában?

Provokatív a kérdés... Valószínűleg az európai sorozatban elért döntőbe jutás nagyobb siker, mint az MK-győzelem, de nem hiszem, hogy így kellene szelektálnunk. Én úgy gondolom, minden mérkőzésen a maximumot kell nyújtania a csapatnak ahhoz, hogy a következő mérkőzésen is a maximumot tudja nyújtani. És ehhez szorosan hozzátartozik, hogy az edzéseken is a maximumot kell hozni, hogy a következő tréningen is a maximumra legyen képes, magyarul ezek a dolgok egymásra épülnek. Ezért lesz nehéz ez a hét, mert a következő edzésünk ebből a szellemi, lelki és játékbeli deficitből indul, ebből kell felépítenünk most a pénteki elődöntőig előttünk álló napokat, és ez nem egyszerű.

Mit gondol, sikerülhet?

Ha azt hinném, hogy nem, már nem lennék itt. Töretlenül hiszek abban, hogy meg tudjuk nyerni azt a mérkőzést. És hogy meg tudjuk nyerni a következő mérkőzéseket, mert alapvetően optimista ember vagyok, és ezt próbálom közvetíteni a többiek, a játékosok felé is. A realitás nem feltétlenül ezt diktálja, de mindenképpen azt szeretném, ha úgy állnánk a final fourhoz, hogy meccseket akarunk nyerni.

A hétvége tétje, avagy mi mindent profitálhatunk

Meccseket?!

Meccset vagy meccseket. Szerintem az a legrosszabb egy edzőtől, ha úgy küldi csatába a harcosait, hogy nincs esélyük. Igenis ahol mi elindulunk, ott meg akarjuk nyerni minden meccsünket, teljesen mindegy, hogy a Szpartak Moszkvával, a Szombathellyel vagy a Péccsel játszunk.

Azért akkor is nagy dolog, hogy ilyenekről beszélgetünk.

Igen, és én ezt az oldalát szeretném kidomborítani a beszélgetésnek: a Sopron története során először jutott be a női Euroliga négyes döntőjébe! És ez akkora eredmény, akkora lehetőség, hogy ezzel tovább kell élnünk, mert most van meg az esélyünk arra, hogy az elődöntőben is nyerjünk, és ez az esély nem biztos, hogy később visszajön.

Még inkább történelmet írhatnak, ha sikerrel veszik a házigazda elleni akadályt, ugyanis a női Euroligában magyar szempontból jelenleg a harmadik hely a rekord, amit ugyebár a Pécs tart kétezer-egy óta. Lebeg ez a szeme előtt?

Hú, erre borzasztó nehéz válaszolni, mert egy kicsit persze foglalkozik az ember ezzel, nagyon viszont nem foglalkozhat vele, mert mindig a következő meccsről van szó. Nem kell összehasonlításokba bocsátkozni a Péccsel: az az eredmény akkor a magyar kosárlabdázás nagyon nagy sikere volt, most mi még nagyobbat szeretnénk elérni, és szerintem Pécsen is szorítani fognak nekünk ezért. Mert akkor működik jól a honi kosárlabdaélet, ha felfogjuk, mi mindent nyerhetünk a másik sikerével.

Jelen esetben mit?

Ha mi nyerünk az Euroliga elődöntőjében? Először is ugye a mérkőzés megnyerése is óriási tett lenne, másodszor a következő évekre igencsak megnőne hazánk respektje a nemzetközi női porondon, és ez a sorsolásnál, a kiemelések elkészítésénél is megmutatkozna, harmadrészt sokkal több pénzt tennénk bele a magyar kosárlabdázásba, hiszen ezért a szereplésért már díjazás jár, negyedrészt pedig ennek a sikernek a tapasztalataiból a válogatott is profitálhatna az Európa-bajnokságon, az ott is szerephez jutó játékosaink révén. Ezeket a dolgokat tehát összefüggéseiben kell látni, de tovább megyek: azzal, hogy a Pécs nyert a Magyar Kupa döntőjében, újabb impulzust adott a honi kosárlabdának, hisz az elmúlt években mi taroltunk. Ott van a magyar válogatott az Európa-bajnokságon, ott van a Sopron az Euroliga négyes döntőjében, ezek előbbre viszik az ügyet, és több pólusúvá válik itthon a sportág azáltal, hogy újabb fellegvár tűnt fel, mivel a Szeged majdnem kiverte a pécsieket szombaton a kupaelődöntőben, bennünket pedig le is győzött nemrég a bajnokságban. És azt se felejtsük el, hogy ezekben a csapatokban sokszor a magyarok viszik a prímet, férfikosárlabdánkkal gyökeresen ellentétes módon.

Viszont ha már ezt megemlítette, azt is meg kell jegyeznünk, hogy az MK-finálét két légiósuk, név szerint Jelena Milovanovics és Kathleen Macleod betlije miatt vesztették el, tehát továbbra is nagy a jelentősége az ő teljesítményüknek. Egyetért ezzel?

Abszolút! De ahogy a csapat nyeri meg, úgy a csapat is veszíti el a mérkőzést mindig, ezt mondom a győztes meccseink után is, éppen ezért nem is szoktam egyénileg soha senkit kiemelni. Az tény, hogy ezen a mérkőzésen ők ketten nem voltak olyan szinten, amilyenen általában lenni szoktak. De ez nem jelenti azt, hogy pénteken nem fognak Magyarországnak, Sopronnak jó teljesítményükkel nagyon nagy örömet szerezni.

Csak nehogy ne engedjék a bírók, hogy örömet szerezzenek... Látta például a pécsiek salamancai találkozóinak felvételét?

Igen, mind a kettőt... És ahogy mindig azt mondom, hogy a csapat nyeri meg a mérkőzést, úgy a másik, amit általánosságban el szoktam mondani, hogy nem foglalkozom a játékvezetéssel. Egyet várok el: hogy tisztességes keretek között menjen végig a meccs. Biztos lesznek hibák, amik sújtani fognak csapatokat, mert vallom, hogy tökéletes bíráskodás nem létezik, de nagyon remélem, hogy a final fourban nem fognak ellenünk fújni.

A legfőbb erény a modern játék és a stabil védekezés

Mit lehet ez ellen tenni diplomáciailag?

Ez nem az én asztalom, nekünk az a dolgunk,, hogy a legjobb játékunkat játsszuk, és kizárjuk a közeget. Meg kell próbálnunk hibáinkat kijavítani, illetve a gyengeségeinket palástolni, az erősségeinket pedig hangsúlyozni.

Melyek ezek?

Az MKB-Euroleasing Sopron erénye egyrészt a modern kosárlabdázás: a sok és gyors támadás, ami kreativitással társul – ezt mondjuk vasárnap épp nem lehetett látni –, másrészt azt hiszem, a legnagyobb ereje a védekezésében van, ahogy az elmúlt három év Sopronjának mindig ez volt az alapja. Mert ezt viszonylag tisztán és szervezetten képes végrehajtani, ami úgy gondolom, alapot ad arra, hogy nagy eredményeket érjen el.

Mekkorákat? Mi lehet a maximum, a teljesítőképesség határa?

hogy minden meccset meg kell nyerni. És akkor a final four megnyerése. Természetesen tíz európai kosártudorból tíz azt fogja mondani, hogy a Sopron csak a negyedik lesz a salamancai négyből, de a Bourges-nak, a Valenciának, a Pécsnek vagy a CSZKA Moszkvának már nincs esélye megnyerni az Euroligát. A Sopronnak van. Ha pedig van egy kis esélyünk, azzal megpróbálunk élni!