Pat Cortina megérkezett. Beszédet tartott az ifjabb Ocskay Gábor halála óta először összegyűlő nemzeti csapatnak. A szövetségi kapitány fél óra múltán fáradt tekintettel huppant le a Jégcentrum egyik kanapéjára, a szokásos újságírókör elé. Kérdezni sokat kellett volna, de nem igazán ment, ő viszont mondta, ami eszébe jutott. Néha majdnem sírva, néha majdnem nevetve, de mindvégig fájdalmas tekintettel.
„Az ilyesmire nem készít fel az edzőiskola. Most természetesnek kell lennünk. Azzal kell lenni, akivel akarunk, gyászolni, együtt lenni. Gabi a szívét adta a csapatért, az életét, ez elég nagy áldozat. Mi jövünk most, nem kapjuk már vissza őt, de biztosítanunk kell, hogy a szelleme örökké éljen. Figyelmeztettem a fiúkat, hogy mielőtt könynyebbé válna a helyzet, sokkal nehezebb lesz, mert jönnek a meccsek, a világbajnokság, amelyen nélküle kell majd küzdenünk. Mindezek után lehet csak könnyebb, ha egyáltalán könnyebb lesz valaha. Fogalmam sincs, hogy ki játszik majd Palkovics Krisztián mellett. Nem csak egy játékos volt, akit elveszítettünk, hanem fiú, testvér, barát. Palkónak is szüksége lesz időre. Mindenki azt gondolja, hogy aki majd odakerül mellé, segíteni fog neki, de szerintem ez épp fordítva van, Palkó segít majd a mellette játszónak. Az olasz válogatottnál már veszítettem el játékost. Rákos volt, úgy tűnt, legyőzte a betegséget, volt velem világbajnokságon, aztán visszatért a rák. De ő beteg volt, lélekben felkészülhetett az ember. Ezt a helyzetet először meg kell emészteni. Nem akarok változtatni senki hozzáállásán sem. Érezni kell, ami van. Báty, apa, nagyapa, az leszek, amire szükség van. Ez a csapat erős, meg fogja találni az erőt, amely ahhoz kell, hogy megtanuljuk kezelni a helyzetet. Nem elfelejteni, kezelni. A telt házas Arénában lesznek, akik nem gondolkodnak majd, és lesznek, akik képtelenek szabadulni a gondolattól, hogy Gabinak is ott kellene lennie. De ez nem baj, máshogy élik meg a helyzetet. Tele lesz a csarnok, de egy nagyon fontos ember hiányozni fog. Két-három órával az esemény után mindenki gondolata úgyis Gábor körül forog majd újra, ez biztos, ezt kell megtanulnunk kezelni. Lehet, pluszenergiát ad Gábor emléke, talán benn maradunk, de az is csak egy sporteredmény lenne, attól nem kapjuk viszsza őt. Inkább zuhannánk ki a divízió 1-be, csak ő lenne velünk...”