Hosszabbításos horror késő este

Donkó Orsolya kissé nehezmé nyezte, hogy a Nemzeti Sport Sopron–Pécs döntőt várt a Magyar Kupát beharangozó oldalán. A szegediek edzője azt mondta, „talán nem is baj, hogy mindenki levegőnek néz minket, ez csak tovább növeli elszántságunkat”.

Nos, elszántságban nem volt hiány egyik oldalon sem az alapszakasz második és harmadik helyezettjének semleges pályán játszott randevúján. Ám a semleges pálya gyűrűje roppant ismeretlennek tűnt a mérkőző felek számára. Olyannyira, hogy az első játékrész feléig mindössze két játékosnak, Nicole Ohldenak és Fürész Emőkének sikerült betalálnia. A papíron hazai pályán játszó pécsiek azért vezettek, mert amerikai centerük kétszer is sikerrel kísérletezett.

Aztán amikor a hatodik játékperc kezdetén Fürész eredményesen engedte el a labdát a hármasvonal mögül, többé már nem is vezetett a kilencszeres kupagyőztes baranyai együttes az első félidőben. Finoman fogalmazva nem a „selymes” megoldások domináltak a mérkőzésen. Igazi háború dúlt a pályán, oroszlánként harcoltak a felek. A szép emlékű Lakat Károlyt idézve az volt a baj, hogy úgy is játszottak.

A brusztból a szegediek kovácsoltak maguknak előnyt. Szép fokozatosan és egyre tetemesebbet. Mégpedig azért, mert egyrészt Fűzy Ákos leányai húsz percen keresztül bűn rosszul dobták a büntetőket (három dobás ment be tíz pécsi kísérletből), másrészt azért, mert Németh Bernadett elegánsan túllépett azon, hogy amerre csak nézett, senki sem talált – ő bizony beszórta. A Sopronból a Tisza partjára kerülő hátvéd betartotta, amit szintén lapunk szombati számában ígért: „azért megyünk Sopronba, hogy megnyerjük a kupát!”. Ennek a célnak megfelelő eltökéltséggel is harcolt. Amikor kellett, kiválóan irányított, bátran vállalkozott, és jó százalékkal, hatékonyan termelt. A nagyszünetig 16 pont sorakozott a neve mellett és 21-es teljesítményindex! Miközben az egész Pécs 20(!) ponton és 27-es indexen állt… Ráadásul Némethnek Fürész személyében méltó társa is akadt (9, 16).

A második félidőben tovább tartotta előnyét a szemre fáradni látszó szegedi együttes. A pécsiek áttértek egész pályás letámadásra, ám Németh és Fürész nem lankadt, ráadásul Michelle Maslowski egyre hatékonyabban segített társainak.

Hogy Németh nem csupán kiváló játékos, hanem teljes mértékben tisztában van az erőviszonyokkal is, bizonyítja, hogy a már többször idézett beharangozóban azt is megjegyezte, övéinek akkor van esélye, ha a Vajda Anna, Iványi Dalma, Nicole Ohlde hármasból legalább kettőt meg tudnak fogni. Nem tudtak. Emellett ehhez a hármashoz csatlakozott Kelly Mazzante, aki első pontját csupán a 33. percben szerezte, ám aztán mindenhonnan pontosan célzott. Az utolsó három percben az Iványi, Mazzante, Vajda trió sorban dobta a triplákat, s az irányító büntetőivel öt másodperccel a rendes játékidő vége előtt döntetlenre mentette a Pécs a meccset.

A hosszabbításban Németh és Maslowski révén még vezetett a kipontozódott Zserzserunova, Fürész párost nékülöző Szeged, ám Vajda újabb hármasa minden nyitott kérdést lezárt. A végén akadt, aki nem is bírt az érzelmeivel, a soproni B-közép szektorában kitört némi csetepaté.

Az igazság az, hogy ezen a meccsen a Szeged nem érdemelt vereséget, az ugyancsak megalkuvást nem tűrően harcoló Pécs viszont megérdemelte a győzelmet.