Márpedig ez nagy szó.
Visszatérve Erwin Koeman merészségére: ő éppen attól profi szakember, hogy meggyőződésén kívül semmi más nem befolyásolja. Ráadásul örülhetünk, hogy lehet hiányérzetünk, hiszen Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs ült a kispadon. Régebben azon gondokodtunk, ki lehet benne a csapatban, most azt találgattuk, hogy a kapitány vajon kit hagy ki a kihagyhatatlanok közül – ami mindenféleképpen előrelépés.
A meccs után együtt sétáltunk át a csapat szállására, Erwin Koemannal, aki megkérdezte: mit írnánk, ha kikaptunk volna, úgy, hogy kihagyta a csapatból a legnevesebb játékosokat? Őszintén megmondtuk: biztosan szétszednénk. Csakhogy ennek a beszélgetésnek nem volt igazán értelme, hiszen nyertünk, neki lett igaza, és mi tudjuk jól, a győzelmet sohasem kell megmagyarázni.
Persze ahhoz, hogy a szeptemberi nehéz selejtezőknek esélyesként fussunk neki, szerdán nyerni kell Málta ellen is. Óriási hiba lenne látatlanban elkönyvelni az újabb három pontot, megint nehéz kilencven perc vár a csapatra, de azt is ki kell mondani: ha ezt a sikert nem hozza, nem is érdemli meg a világbajnoki részvételt.
Végre elértük, hogy esélyesek vagyunk.
Az a csapat, amely lenyűgöző fegyelmezettséggel győzni tud Tiranában, nem engedhet meg magának botlást otthon Málta ellen.
Megható volt, hogy az albán fővárosban is akadtak szurkolói a válogatottnak. Sajnos buszaikat a helybéli ultrák összetörték. Ők azt mondták, nem törődnek vele, így is megérte az út. A játékosok a győzelem után kimentek hozzájuk, megköszönték a buzdítást. Később elárulták, nem hitték volna, hogy ennyi magyar szurkoló jön el Tiranába. Ez is jelzi, hogy óriási a hit a szurkolókban, és a játékosok tényleg szeretnének megfelelni ennek. Ők is tudják, még csak csatát nyertek, nem háborút, s a következő állomás rendkívül fontos az egész magyar futball életében.
Albánia nem erre az eredményre számított, mindenki biztosra vette, hogy Arie Haan csapata legyőzi a magyar válogatottat. A helyiek nem hitték, hogy van esélyünk, a budapesti vereséget bevallottan kisiklásnak tartották, ám rendkívül sportszerűen viselték a kudarcot. Ők már azt is mondták, hogy esélyeik elszálltak, viszont az az együttes, amelyik őket képes két vállra fektetni otthon és idegenben is, megérdemli a továbbjutást.
A próféta szóljon belőlük…
