Kicsi a világ: vasárnap alighogy leültünk a tiranai repülőtér várótermében, öt székkel mellettünk megpillantottuk az albán válogatott néhány tagját és Arie Haant. A holland szakember a stáb többi tagjával az ablak mellett üldögélve várta a repülő indulását, keresztbe font karral a távolba merengve gondolkodott. Amikor mellé léptünk, morózusan megpróbált elhessenteni bennünket, de rövid rábeszélés után – mégiscsak aludt egyet a szombat esti vereségre – egy mosoly kíséretében ennyit mondott: „Igen jó a csapatuk!”
Az albán válogatott a magyarok elleni 1–0-s vereséget követően szerdán Dániában lép pályára, így vasárnap már útra is kelt, hogy ljubljanai átszállással még a hét utolsó napján megérkezzen Koppenhágába.
„Szerencsénk sem volt a magyarok ellen – sóhajtott nagyot az albánok szövetségi kapitánya. – Ezúttal is voltak lehetőségeink, több nagy helyzetünk is akadt, ám a legnagyobb hibánk megint a vesztünket okozta: nagyon gyengék vagyunk az ellenfél kapuja előtt. Gondolhatják, milyen csalódott vagyok…”
A holland szakember ezt követően elismerően beszélt kollégájáról, barátjáról, Erwin Koemanról. Szerinte ha a magyarok szerdán legyőzik Máltát, valós esélyük lehet a továbbjutásra.
„A meccs után volt időm néhány percet beszélgetni Erwin Koemannal, s neki is elmondtam: nagy lehetőség előtt áll a csapatával. Nagyon összerakta a válogatottat, amely szervezetten futballozott ellenünk is – kíváncsi vagyok a további eredményeire. Nekünk már nem sok esélyünk maradt… Elutazunk Dániába, s megpróbálom felrázni a fiúkat.”
A csoport favoritját keresve Arie Haan nem sokat töprengett, szerinte a dánoknak van a legnagyobb esélyük az élen végezni: „Most mi megyünk hozzájuk, játszanak még Máltával, fogadják önöket is, eddig őket látom a csoport legjobb együttesének.”
A tapasztalt szakember a beszélgetés vége felé aztán felhúzta magát: a szombati találkozó játékvezetője, honfitársa, Björn Kuipers aligha lopta be magát a szívébe: „Ne szépítsük, a képességeit meghaladta a mérkőzés színvonala. Őt is korábbról ismerem, többször láttam már bíráskodni, ám szombaton finoman fogalmazva sem volt csúcsformában. Nekem elhihetik, nem szoktam a bírókkal foglalkozni, de most valahogy nem tudom megállni, hogy ne nyilvánítsak véleményt. Rengeteg hibával vezette a mérkőzést, sokszor nehéz helyzetbe hozva minket.”
Aztán Arie Haan ugyanezzel a lendülettel elköszönt, és beállt a sorba: irány Koppenhága…
