Tiranán át Dél-Afrikába

Van annál kellemesebb is, mint hajnali fél négykor a müezzin énekére felébredni.

Ám ez hozzátartozik Tiranához; amikor húsz perc múlva abbahagyja, újra csend telepedik a Szkander bég térre, és aki tud, az aludhat tovább.

Néhány órával később viszont már óriási a nyüzsgés a város centrumában, autó autó hátán, a sofőrök időnként ráfekszenek a dudára, és hatalmas tömeg hömpölyög a téren. Délben sincs másként, és amikor elindulunk a válogatott szállodája felé, olyan kisfiúkba botlunk az utcán, akik albán zászlókat és Albánia feliratú hajpántokat árulnak szinte fillérekért, de adnak a csapatuk tagjait ábrázoló kis képeket is. Kicsit megállunk, kíváncsiak vagyunk, hogy megy a bolt egy nappal a meccs előtt, ám ezzel csak felhívjuk magunkra a figyelmüket, alig győzzük őket lerázni.

A stadion mellett emelkedő elegáns szállodához érve kéttucatnyi helyi kollégába botlunk, ők is a magyar válogatottra várnak. Kérdezik, itt lesz-e Gera Zoltán, mondjuk, természetesen, de valamiért kételkedve, a jól értesültek mosolyával néznek vissza. Fogalmunk sincs, milyen hír terjedhetett el errefelé, mindenesetre számunkra megnyugtató volt, hogy fél órával később a Fulham futballistája is ott ült a hotel elé kanyarodó buszon. Az albán újságírók azonnal rámozdultak Erwin Koemanra, ám a magyar szövetség holland kapitánya egy mozdulattal lerázta őket, mondván, az esti edzést követő sajtótájékoztatón szívesen áll mindenki rendelkezésére, majd faképnél hagyta őket.

Elegáns öltönyben, ám csomagok nélkül érkezett meg a küldöttség. Miután leszálltak a játékosok, a vezetők és a szakmai stáb tagjai, fél órán át vártak a poggyászokra, amikor Szekeres Tamás menedzser rákérdezett, ugyan mi lehet a késedelem oka. A helyi illetékesek pedig közölték, a gépnek át kell állnia máshova, hogy levehessék róla a csomagokat, és az bizony még időbe telik. Erre a vezetők úgy döntöttek, a játékosok menjenek el, és a csomagok majd később követik őket. Így aztán a szokásoktól eltérően nem melegítőben, hanem eleganciájuk teljében vonultak be az ebédlőbe, és mire jóllakottan visszatértek szobájukba, a poggyászuk már ott várta őket.

A következő program a pihenő volt, majd fél hétkor a csapat egész egyszerűen átsétált a stadionba a találkozó előtti utolsó edzésre. A meccsre természetesen busz hozza majd a válogatottat. A sofőrnek arra sem lesz ideje, hogy hármasba váltson, de ezt követeli meg a biztonság és a méltóság is: elvégre mégsem egy falusi csapat lép pályára szombat este az albánok ellen…

A nagy kérdés az volt, hogy vajon ki áll majd a kapuba, és ki helyettesíti a sárga lapjai miatt eltiltott Juhász Rolandot. Az ebéd előtt a kapitányt próbáltuk tőrbe csalni azzal, hogy nekünk interjút kell készítenünk a kiválasztottjával, de átlátott rajtunk, és azt tanácsolta, beszéljünk mindkettővel. Végül ezt is tettük, mert elfogadtuk Erwin Koeman álláspontját, azaz ő még nem beszélt az érintett futballistákkal, és szeretné, ha tőle tudnák meg, hogyan döntött. Végül hamiskás mosollyal hozzátette: ha figyelünk az edzésen, ki fogjuk találni.

Figyeltünk, de nem lettünk okosabbak, legfeljebb okoskodni tudunk. Az egymás közötti játék során, ami egyébként nem volt több, mint a labdatartás gyakorlása, nem derült ki semmi érdemleges. Olyan futballisták, akik biztosan játszanak, mindkét csapatban szerepeltek, magyarán Erwin Koeman szemvillanásnyit sem engedett bepillantani a kártyáiba. Persze megkörnyékeztünk mindenkit, aki kicsit is bennfentes, és ebből annyit tudtunk meg, hogy Babos Gábor lesz a kapus, alighanem Vaskó Tamás az egyik középső védő, továbbá két szűrő szerepel majd a hátvédek és a középpályások között. Dárdai Pál beállítása nem kétséges, mellette alighanem Tóth Balázs küzd majd. Ő ugyan fájlalja a vállát, ám dr. Pánics Gergely, a csapat orvosa elmondta: a középpályás injekcióval harca kész lesz szombat este. Ezek után már csak az a kérdés, hogy a Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Huszti Szabolcs, Dzsudzsák Balázs négyesből ki ül a kispadra. Lehet spekulálni, a legvalószínűbb, hogy Hajnal Tamás nem lesz ott a kezdők között, de ez tényleg csupán valószínűség.

Ezután pedig nincs is más hátra, csak a mérkőzés. Az a mérkőzés, amelyet sokadszor kiálthatunk ki sorsdöntőnek, holott egy vereséggel sem úsznának el teljesen az esélyeink – ám egy győzelemmel nagyonmegerősödnének. A játékosok folyton emlegetik: ha most nyernének, Málta ellen biztosan telt ház előtt játszanának szerdán, és ha akkor is szereznének három pontot, már nyíltan is beszélni kezdenének Dél-Afrikáról.

Földrajzi nonszensz, de most tényleg igaz: ha Dél-Afrikába akarunk jutni, akkor előbb Tiranát kell bevenni.