Végleg elment a Kiscsicsó

Szörnyű, de a szerda még kedd késő este kezdődött. Ifjabb Ocskay Gábor akkor lett rosszul, akkor érte az infarktus, akkor nem tudtak már rajta segíteni.

Azóta minden más.

Mindig a legjobbak mennek el...

Idősebb Ocskay Gábor, az apa, a főnök, a Nagycsicsó negyed kettőkor írta meg a szokottnál is szűkebb körnek elküldött vérfagyasztó SMS-t valami ijesztő reflextől vezérelve: „A GÁBOR MEGHALT ÉJFÉLKOR SZÍVINFARKTUSBAN !”. Így, csupa nagybetűvel, a felkiáltójel előtt szünetet hagyva, ahogy egyébként mindig.

Közben terjedt a hír amúgy is, játékostársak, edzők, vezetők hívogatták egymást, az MTI is kiadta a tényszerű kommünikét, a frissebb internetes oldalak pedig már a tragikus hírrel indultak, amikor az emberek beértek a munkahelyükre reggel.

A Nemzeti Sport munkatársa és idősebb Ocskay Gábor telefonon váltott pár mondatot ekkortájt, az „Öreg” ekkor mondta, hogy: „Mindig a legjobbak mennek el” – ami szinte jelmondat lett azóta.

A fakultatív edzés 10.30-ra volt kiírva a jégcsarnokba, tehát háromnegyed tíz körül találkozott volna a csapat azon része, amely még akart mozogni a megterhelő klubidény után, de sajnos másért gyűlt végül össze az egész brigád 9.45-kor.

„Együtt könnyebb átvészelni ezt a borzalmat” – mondta Tokaji Viktor, az Alba Volán csapatkapitánya, aki éppen ifjabb Ocskay Gábor lemondása után kapta meg a C-betűt. Jöttek a volt klubtársak is, az NZ Stars exvolános különítménye, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, Kangyal Balázs, Majoross