MEGMONDOM A MAGAMÉT...

Révész Attila nyíregyházi klubmenedzser csapata hétvégi, 4–0-s debreceni veresége után új időszámítást ígért a futballistáknak, akik közül többen jelentős pénzbüntetésre számíthatnak. A menedzsertulajdonos ugyanakkor hajlandó kompromisszumot kötni, ami a büntetés elodázását, elmaradását is jelentheti. A magyar közegben valóban inspiráló hatású a pénzelvonás?Révész Attila nyíregyházi klubmenedzser csapata hétvégi, 4–0-s debreceni veresége után új időszámítást ígért a futballistáknak, akik közül többen jelentős pénzbüntetésre számíthatnak. A menedzsertulajdonos ugyanakkor hajlandó kompromisszumot kötni, ami a büntetés elodázását, elmaradását is jelentheti. A magyar közegben valóban inspiráló hatású a pénzelvonás?

Eddigi tapasztalataim alapján – és ez alatt nem kizárólag a győri munkámat értem – azt kell mondanom: a magyar labdarúgók képtelenek kezelni a büntetés intézményét, mert erre sem tanították meg őket, nem ebbe nőttek bele. Ennek megfelelően a penitencia nem a kívánt eredményt, a logikus hatást váltja ki a futballistából. A visszájára fordul minden: a játékost nyomasztja a büntetés ténye, a teljesítménykényszer, össszeroppan, márpedig a cél éppen az lenne, hogy a megvonás a jövőt illetően nagyobb teljesítményre sarkallja. Ha valódi profikról lenne szó, akik profi körülmények között, profi közegben nőnek fel, ez nem okozhatna problémát. Kitérve a konkrét példára: Révész Attilának Nyíregyházán valamelyest kedvezőbb a helyzete, hiszen a keretben, a mindenkori csapatban nagy a légiósok aránya, márpedig nekik – függetlenül attól, honnan jöttek – tisztában kell lenniük a szabályokkal, azzal, milyen következményeket von maga után a gyenge produkció. A kompromisszumokat, a feltételek szabását ugyanakkor ebben a témakörben engedményként, visszalépésként értékelem: büntetek vagy sem, ez itt a kérdés.