Nem találta csapatát a győri szurkolótábor

Noha a kezdő sípszó még hívogató napsütésben hangzott fel, a lefújáskor már az őszt idéző hűvös kísérte a ziháló játékosokat az öltözőbe. A győriek vezetőedzője, Dragoljub Bekvalac mégis megizzadt. A szerb szakember nem győzte ujjaival törölgetni gyöngyöző homlokát, és később már levegőhöz is alig jutott: az öltözőfolyosón újságírók hada rohamozta meg, hogy magyarázatot kapjon a vendégek visszafogott teljesítményére. Az edzői panaszcsap a már-már megszokott „özönvizet” zúdította a nyakakba: meddő mezőnyfölény, foggal-körömmel védekező hazaiak, na meg a feszes menetrend…

És az óriási hazai ziccer a kilencvenedik percben? – kérdezhetnénk.

Az edző csapzottsága jelzi: meleg helyzet volt az is.

Felvetjük Dragoljub Bekvalacnak: ha a Kazincbarcika elleni kupacsata (2–1) félidejében háromezer eurós (azaz mintegy egymillió forintos) büntetéssel fenyegetőzött, akkor az utolsó helyezett elleni gólcsend hasonlóan dörgedelmes bércsökkentő intézkedésért kiált.

„Ahogy eddig, a továbbiakban is próbáljuk az ilyen ügyeket lehetőleg az öltözőn belül elintézni – vette elejét a „kiszivárogtatásnak” a szakember. – Mindenki tudja, hogy mi a feladata, és ha nem látja el, bizony büntetésre számíthat…”

A pénzben nehezen kifejezhető feddés a szépszámú győri szurkolóseregtől érkezett; a vendégtábor tagjai hetven percig tűrték kedvenceik tehetetlenségét, majd kifakadtak: „Hol a csapatunk?”

Alig két lépcsőfordulóval odébb mi azért találtunk egyet – a lefújáskor elégedettebbet…

„Jól van, fiúk, köszönjük a szurkolást!” – adott pacsit a klubház ajtaján jókora dobbal távozó sárga-kék „kemény magnak” Hevesi Tamás.

„Örülök, hogy megszereztem életem első élvonalbeli bajnoki pontját – mosolygott a szakember. – Már a Diósgyőr és a Zalaegerszeg ellen is volt esélyünk, most pedig az egyből három pont is lehetett volna. Négy a kettő ellen mentünk a győri kapu felé, Kőhalmi András bátran elvállalta a befejezést, viszont ha lövés helyett megtolja a labdát, és középre passzol, most győztes hazai bemutatkozásról beszélhetnénk. Ettől függetlenül szívből gratulálok játékosaimnak, mert igazi csapatként futballoztak. Mindig ilyen hozzáállást várok el mindenkitől.”

Azonban a REAC így is megrekedt utolsónak, hátránya 12 pont a még bentmaradást érő helytől. A vendégek vezetőedzője, Dragoljub Bekvalac a vendéglátójától „elcsórt” értékes két pont kapcsán rögzítette is: „Csekély az esélye annak, hogy élvonalbeli marad a rákospalotai klub.”

Hogy mégsem múlhat el a palotai tavasz tét nélküli labdázgatással, arra Kutasi Róbert mutatott rá.

„Tán sosem volt még ennyire fontos számunkra a jó szereplés – érvelt a REAC klubigazgatója. – Harcolunk, hogy megmutassuk, igenis van jövőnk.”

Persze ugyanezt elmondhatják a győriek is.

Csak ne lett volna olyan izzadtságszagú a produkciójuk…