Bemutatkozás bombagóllal
„Életem első honvédos, hazai pályán lejátszott meccsén én is körülbelül ekkora gólt rúgtam, csak nem ballal, hanem jobbal” – sztorizott a rá jellemző halk tónusban Pisont István, a Vecsés edzője, a Honvéd–Paks bajnoki díszvendége.
Az 1989 tavaszán az MNK-ban a Győrnek lőtt Pisont-féle bombagólt – amellyel 3–1-re nyert a Honvéd – nyilván többen látták, mint szombaton kora este Hidi Patrik találatát, pedig a 18 éves süvölvény mutatványa nemcsak 1190 (a publikum maradéka alatt a paksi mag értendő), hanem több ezer kispesti szurkolót is az égbe röpített volna. A nagyérdemű a-múgy rá is szolgált a szépségdíjas gólra, merthogy amit addig a csapatok előadtak, arra bajosan húzhattuk volna rá a szórakoztató jelzőt. A rakkolás becsülendő, de alapszintű tudomány: a Honvéd nem túl meggyőzően támadgatott, a Paks kivárt, így az egész összeborulásnak végtelenül magyaros kicsengése lett. Ebben a miliőben a hazai gól maga volt a megváltás, a mennyország.
„Nyugodt srác, pedig még csikó, keresi a helyét” – jellemezte néhány szóban az élete első bajnoki mérkőzésén pályára lépő gólszerzőt a szövetségi edzőként is dolgozó, a debütánst az U19-es válogatott legújabb kori összetartásairól ismerő korábbi honvédos idol.
„Nem vagyok ideges típus – értékelte önmagát, s támasztotta alá Pisont István fenti röpke analízisét a télen profi szerződést kapó, az A-keretbe a korábbi kispesti vezetőedző, Pölöskei Gábor által felvitt védekező középpályás. – A társak sokat segítettek a meccs előtt és alatt, biztattak a pályán és azon kívül is. Az öltözőben még izgultam, a bemelegítéskor és mérkőzés közben viszont nem feszengtem, talán mert már elég találkozó van mögöttem ahhoz, hogy ne ijedjek meg. A gólom? Nem ért győzelmet. Sajnálom.”
Ha a gól mindamellett csak egy pontot, az egyetértő bólogatás minimum fair play díjat érdemelt volna, amikor megjegyeztük, hogy némi „szuvenír” a szombaton vezetőedzőként 500. bajnoki mérkőzését jegyző paksi trénernek, Gellei Imrének is dukálna (amit Tököli Attila szállított a hosszabbításban szerzett egyenlítő gól formájában), a győri illetőségű, a Honvédhoz másfél éve igazoló fedezet csapzott üstökkel, de komoly arccal mormolt igent.
„Csapatok harcáról, és nem egyetlen személyről volt szó ez esetben sem – utasította el a személyes jubileum kiemelését Gellei Imre. – Persze magától értetődően nem bánom, hogy nem vereség kapcsolódik az alkalomhoz. Együttesem hozzáállása kitűnő volt, korábban is ezt vártam a társaságtól.”
