Már nem idegen a városban
A díszpolgárrá avatás már önmagában hatalmas dicsőség, az ön esetében talán még inkább az, hiszen ha jól tudom, nem Százhalombatta szülötte.A díszpolgárrá avatás már önmagában hatalmas dicsőség, az ön esetében talán még inkább az, hiszen ha jól tudom, nem Százhalombatta szülötte.
Olyannyira nem, hogy csak az 1972-es müncheni olimpia után vásároltam itt egy nyaralót, amelyet tíz évvel később alakítottunk át családi házzá. Egyébként öttusás cimborák, Balogh Pista és Horváth Laci révén kerültem Százhalombattára, mégpedig a második hobbim, a horgászat révén. Nagy dolognak tartom, hogy az itteniek befogadtak engem, a második feleségem is idevalósi, vagyis most már minden szállal ehhez a városhoz kötődöm.
Ez érződött akkor is, amikor azon munkálkodott, hogy valóra váljon az álma, a százhalombattai fedett uszoda felépítése.
Szeretem ezt a várost, és boldog vagyok, hogy az ötvenméteres nyitott medence mellett felépült a huszonöt méteres fedett uszoda is. És tudja miért voltam még boldog? Hogy a megnyitón itt voltak a tanítványaim, Egerszegi Krisztina, Kovács Ági, Güttler Karcsi és Cseh Laci. És persze Turi György, aki kiválóan vitte és viszi tovább a munkát utánam a Kőbánya SCnél.
Látja már az utódát a szövetségi kapitányi poszton is? Isten ments, hogy nyugdíjba küldjem, de többször hangoztatta korábban, hogy Londonban már nem ön vezeti az úszóválogatottat.
Jövőre Budapest – 2006 után ismét – Európa-bajnokságot rendez, addig teljes erőbedobással végzem a dolgom, de azt hiszem, az lesz az utolsó nagy világversenyem kapitányként. Hetvenéves leszek 2010-ben, és különben is úgy érzem, hogy az embernek éreznie, tudnia kell, hogy mikor kell felállni az asztaltól. De nem aggódom a jövő miatt, hiszen tehetséges szakembereink vannak. És hogy hazabeszéljek: itt, Százhalombattán ígéretes szakmai munka kezdődött, vagyis a jövőben ez a város is kinevelhet tehetséges úszókat.
