A Barábel

„Halló! A Barábel vagyok! Mikor kezdődik a Fradi-meccs?” Semmi „’Pot kívánok!”, meg, hogy „Érdeklődnék…”, hanem a tárcsázás után egyenesen belebuffantva a telefonkagylóba a lényeget: „Mikor kezdődik a Fradi-meccs?” Régen volt ilyesmire példa, hirtelen az ember is csak kapkodott ehhez-ahhoz az asztalon, lesöpörve laptervet, radírt, tollat, naptárat, hiszen a vonal túlsó végén „a” szurkoló, aki péntek este valamelyik szélfútta külvárosi utca telefonfülkéjében támaszthatta a falat, és tudni akarta, hogy… Mikor is lesz a Fradi-meccs? Hétfőn, szombaton, vasárnap? A fene tudja ebben az örökös átszervezésben, hogy mikor is; hét közben volt valami gond az Üllői úti kandeláberekkel, a luxokkal… „Halló, Barábel úr, itt van még?” „Vagyok…” – sercintette jéghideg kőbányaival edzett hangjával. „Szombat délután három, tiszteletem. Netán a Barábel úr is kimegy?” „Ja” – és ennyi, kattanás, aztán a búgó hang. Emberek! Mesélhetünk itt bármit, elemezgethetjük a szárnyjátékot, fogadkozhatunk, hogy na, majd most, aztán persze busonghatunk meg kritizálhatunk, de labdarúgás, szeretnivaló, izgalommal várható futball akkor van, ha már a Barábelt is érdekli. És most érdekli! Ebbe már bele lehet kapaszkodni, erre azt lehet mondani, hogy na végre, és el lehet gondolkodni azon, hogy a jelenkori magyar labdarúgásban mit jelent az, ha egy bajnoki meccsre már pénteken délután megváltottak hétezer-ötszáz belépőt. Úgyhogy lesznek tán tízezren is az Üllői úton szombat délután. Megy a Barábel is! Délután háromkor Ferencváros–Bőcs rangadó – az NB II Keleti csoportjában…