Fehér és fekete.
Az Udinese hagyományos színei visszaadják az egyesület mai, ellentétekkel és kettősségekkel teli helyzetét. Tavaly ősszel szájtátva figyeltük, ahogy a friuli gárda fordulóról fordulóra fekteti két vállra erősebbnek hitt ellenfeleit, és vezeti még a 9. forduló után is a bajnokságot olyan csapatok előtt, mint az Inter, a Milan vagy a Juventus. Aztán jött a váratlan és megmagyarázhatatlan törés, az Udinese szinte szabadesésben zuhant lefelé a táblázaton, hogy aztán – januártól – kilengésektől mentes lebegésbe kezdjen (ma a 12. helyen áll).
A belső rendetlenséget külső megbomlás is kísérte és kíséri, hiszen a csapat Európában mindeközben immúnisnak bizonyult az „olasz vírussal” szemben, amely tömegesen szedte áldozatait a BL-ben és az UEFA-kupában vitézkedő itáliai klubok körében. Ma már látjuk, az Udinese mérsékelt költségvetése (a főszponzor az egykori román csúcsmárka, a Dacia…) hatékonyabbnak bizonyult egyes, csillagászati összegekből gazdálkodó klubok politikájánál.
Udinében minden fehér és fekete.
Fehér, mint a város mögött csúcsosodó Alpok hófödte csúcsai, és fekete, mint az árnyék, amelyet az utcasarkok vetnek a márciusi napfényben. Fehéren és feketén látták a világot a totózó vendégei is, akik között számításainkkal ellentétben csak negyedikre sikerült Udinese-szurkolóval szóba elegyednünk.
„Ezerkilencszázhetvenhat óta Udinese-bérletes vagyok, minden hazai meccsen a stadionban szurkolok – mutatkozott be a totózó ősz hajú eladója. – Sokféle drukker él a városban, de az igazi udinei nem adja el a lelkét. A hőskorban, a nyolcvanas években még minden más volt! Meccsnapokon húsz-harmincezer drukker tolongott a stadion felé, és valamennyi találkozón színültig megtelt az aréna. Hiába, Zico vonzotta az embereket.”
Megkérdeztük: az illető is ott volt 1983 nyarán a központban fekvő Szeptember 20-a téren rendezett szurkolói tüntetésen, amikor a helyiek felháborodottan tiltakoztak a szövetség döntése ellen, amely gazdasági okokra hivatkozva megtiltotta volna a klubnak a brazil klasszis szerződtetését.
„Mondvacsinált érvekkel próbálták meggátolni, hogy olyan viszonylag kis csapat, mint az Udinese világhírű játékost igazoljon – csattan fel még ma is dühösen a férfi. – De a helyzet nem sokat változott azóta, a szövetség valójában maffia, a pénzes csapatok akarata minden szempontot felülír. Jobban örülnék neki, ha az Inter, a Juve, a Milan és a Roma valami európai ligában játszana a Liverpoollal, a Reallal és a Bayernnel, mi pedig végre visszakapnánk a bajnokságunkat, és kiélezett meccseket vívhatnánk a Leccével, a Vicenzával vagy a Piacenzával. Nem tagadom, az e heti BL-meccseken kedden és szerdán is az olasz nagycsapatok ellen szurkoltam.”
Az úr tisztán és világosan fogalmazott. Fehéren feketén.
